Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

152 — Perköltség — XVI. FEJEZET. Perköltség. A) Általános szabályok. Ha a felperes az alpereseket (mint hitbizományi birtokosokat) külön-külön vonja perbe, ezeknek joguk van a kereset ellen külön-külön önállóan védekezni és képviseletüket az általuk választott ügyvédre bízni. Az, hogy érdekük azonos és védekezésük is nagyjából azonos volt, nem fosztja meg őket a Pp. 425. §-ában biztosított attól a joguktól, hogy a pervesztes felperestől a nekik megfelelő összegben járó per- és fellebbezési költségek megtérítését külön-külön követelhessék. Ennek kapcsán a kir. Kúria a felperes ellen mindössze a H. rendű alperes képviselőjének a székhelyétől való távozása költségeit nem ítélte meg, mert a II. rendű alperesnek módjában állott magát a bíróság székhelyén lakói ügyvéddel képviseltetni (C. II. 3786/ 1935.). Ezzel szemben viszont olyan esetben, amikor a felperesek közös ügyvéde a teljesen azonos érdekű felperesek mindegyike nevében külön-külön felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, a kir. Kúria a felperesi üyvéd részére felülvizsgálati költséget nem a felperesek személye szerint egyenként, hanem csupán egyszeresen állapított meg (IX. 1010.). Jogszabály, hogy ha a perben marasztalt jogutódot a bíróság a per költségében marasztalta, azt mint a saját perbeli ténykedésével az ellenfélnek okozott anyagi hátrányt, a Pp. 425. §-a értelmében az ellenfélnek a saját vagyonából köteles kifizetni. Ehhez képest a kir. Kúria az elhalt örökhagyó jogán perbe vont és a perben védekező pervesztes alperes jogutódot a reászállott örökség értékére való korlátozás nélkül kötelezte a perköltségek megfizetésére (VIII. 795.). A kir. Kúria jogegységi tanácsának 45. számú polgári döntvénye értelmében ha a csődmegtámadási pernek vagy a csődtömeg által, vagy a csődtömeg ellen indított más pernek a költségét a csődtömegnek kell viselnie, az ítélet (végzés) nem szólhat akként, hogy a rendelkezése alapján a csődtömeg ellen kielégítési végrehajtásnak legyen helye, hanem annak megállapítására kell szorítkoznia, hogy a költség a csődtömeget terheli és az, az 1881:XVII. te. 50. §-ának korlátai között egyenlítődik ki. E döntvényben foglaltakhoz képest változtatta meg a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amely a vagyonbukott alperes céget kötelezte a felperesekkel rzemben az elsőbírói és ia fellebbezési eljárás költségeinek a