Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

148 — Indokolás jogereje — egyezséget nem tartalmaz és hogy egy tízmillió koronás tételt 1925. és nem 1926. december 20-án adtak fel, a kir. Kúria álláspontja szerint határozat jellege van, amennyiben ez a felperesi követelés összegszerűségére befolyással lehetne. (VIII. 983.) Szintén határozat jellegű és így a Pp. 411. §na értelmében ítélt dolog hatályával bír a házassági bontóperbeli ítélet indokolásában foglalt az a megállapítás, hogy az életközösség megszakadásában és a különélés folytatásában nem az alperes, hanem a felperes a vétkes. Ez a megállapítás ugyanis a perbe vitt jogot döntötte el és mint ilyent a felek között újabban folyamatba tett perben a bíróság eljárási szabálysérelem nélkül vehette figyelembe. A bontóperbeli egyéb megállapítások azonban, — mint pl. az, hogy az alperes a felperest a tájvozás (elhagyás) után több ízben kérte a házassági életközösség helyreállítására, de a felperes az alperest minden elfogadható ok nélkül visszautasította, továbbá, hogy a felperes mindjárt az életközösség megszakítása után X. nővel élt együtt, — csak a döntés alapját nyújtó tényállás részei, amelyek mint ilyenek jogerőre nem emelkednek és ennélfogva ítélt dolognak nem minősíthetők. (C. III. 4801/1935.) A bírói gyakorlat szerint a pernyertes fél, a számára kedvező döntést tartalmazó Ítéletnek indokolását fellebbvitéllel csak annyiban támadhatja meg, amennyiben az ítélet indokolásában foglalt valamely kijelentés önálló határozat jellegével, bir, vagy pedig olyan megállapítást foglal magában, amely az ítélet jogerőre emelkedése esetében a felek között ítélt dologgá válik. Az érdemben pernyertes alperes a fellebbezési bíróság ítélete ellen azon az alapon, hogy a bíróság a felpereseket keresetükkel nem a kereshetőségi jog hiánya miatt utasította el, felülvizsgálati kérelemmel nem élhet. Az elutasító Ítélet indokolásában foglalt az a megállapítás ugyanis, hogy a felperesek jogosultak voltak az alperes ellen keresettel fellépni, önálló határozat jellegével nem bír s a Pp. 411. §-ának rendelkezésére tekintettel nem is tekinthető oly megállapításnak, amely az ítélet jogerőre emelkedése esetében a felek között itélt dologgá válnék, mert olyankor, amikor például a kereseti igény ingatlanok birtokba bocsátására vonatkozik, önálló határozat, illetőleg jogerőre képes megállapítás jellegével csak „a keresettel érvényesített jogra" vonatkozó annak ia megállapításnak van, hogy a felpereseknek az ingatlan birtokához nincs joguk, — ekként a felperesek kereshetőségi jogának megállapítása csak a jogvédelem iránti igény megállapítása s így pusztán a keresettel érvényesített jog felől hozandó határozatnak előkér-