Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Elkülönített végítélet — 131 Nem elkülönített végítéletet, hanem részítéletet hoz a bíróság olyan esetiben, amikor a felperes keresetében két alperes egyetemleges marasztalását kéri és a bíróság a perbe vitt jogviszonynak csak azt a részét bírálta él, amely a felperes és a II. rendű alperes között áll fönn. Iyenkor ugyanis nincs egy eljárásba egyesített több per, hanem' laz az eset Ml fenn, hogy a két alperes ellen támasztott követelés a n. rendű aílperes ellen érvényesített részében végeldöntésre alkalmas (IX. 1148.) Hasonlóan döntött a kir. Kúria akkor, amikor a felperes járadékkövetelését két alperes ellem érvényesítette és a fellebbezési bíróság elkülönített végítéletnek címzett ítéletében érdiemben csak az egyik alperessel szemben bírálta el a keresetet (C. L 4778/1935.). A Pp. 389. §-ának rendelkezéséből következik, hogy ha a kereseti követelés és a beszámítási kifogásképen érvényesített ellenkövetelés egymással (összefügg, e két követelés együttes elbírálását, — a Pp. 222. §^ában meghatározott eset kivételével, — mellőzni nem lehet. Ezt a jogszabályt alkalmazni kell akkor is, ha az alperes a felperes kereíseti követelését meghaladó ellenkövetelését részint beszámítási kifogás, részint pedig viszontkereset formájában érvényesíti. Az alperes ugyanis nem juthat hátrányos helyzetbe tisztán azért, mert ellenkövetelésének beszámítási (kifogással ki nem merített része erejéig viszontkeresetet emelt (IX. 1107.). Ezzel szemben viszont a korábbi szolgálati szerződésből eredő kereseti követbelés a későbbi szolgálati szerződésből eredő és beszámítási kifogásként érvényesített ellenköveteléssel nincs összefüggésben és nem ugyanabból a jogalapból ered; ennélfogva a bíróság ilyen esetben a Pp- 389. §-a, illetőleg 388. §-a értelmében a felperes kérelmére részítéletet hozhat (VIII. 762.). Az elismeréshez asz eljárási szabályok értelmében fűződő jogkövetkezmények csak iákkor állanak be, ha az elismerés magyarázatot nem\ tűrő módon, kifejezetten, félreérthetetlenül és az ügy eldöntése előtt a keresetbe vett jogra vonatkozóan történt. Az egyetemlegesen kötelezett pertársnak abból a fényéből tehát, hogy a marasztaló ítélet elllen a maga részéről felllebbezést nem adott be, nem 'lehet arra következtetni, hogy ez a pertárs a kereseti követelés jogalapját ezzel elismerte (VIII. 137.). Az alperes azt a jognyilatkozatot, amelyben a felperes részéről egy műláb és csanikharisnya beszerzésének költsége fejében 380 pengő iránt támasztott követelésének a jogosságát elismeri, tévedés címén joghatályosan megtámadhatja még akkor iaz alperes az elismerés 'alapján hozott elsőbírói ítéletet felokozta (vagy felismerhette. Ha ugyanis az alperes tévedésből 9*