Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Esküre bocsátás — 129 nek a vallomása aggályos, a felperes eskü alatti vallomása elleniben valószínűnek mutatkozik, — a felperes megesketése a Pp. 371. §-ának megfelelő jogszabálysértés nélkül történt (C. IV. 3158/1935.). A Pp. 371. §-ának első bekezdése értelmében azonban csak a bizonyításra kötelezett fél esküre bocsátásához szükséges a vallomás valószínűségét támogató adatok fennállása. Nem kellő ok tehát alaki jogi támadásra az, hogy a fellebbezési bíróság a felperes megesketését csak a valószínűsítő adatokra való általános utalással, de ezek tüzetes megjelölése nélkül találta szabályszerűnek, ha a felperes, mint a bizonyító fél ellenfele még abban laz esetben is esküre lett volna bocsátandó, ha a vallomását valószínűsítő adatok nem is támogatnák (C. II. 5084/ 1935.; C. H. 3444/1932.). A perújítás során a bizonyítási teher nem változik. Ehhez képest adott esetben a felperesnek áll érdekében a keresetet megalapító tények bizonyítása. A perújítással élő alperest csupán az a kötelezettség terheli, hogy az újított perben felajánlott ellenbizonyítással az alapperbeli tényállás alapjául szolgáló bizonyítékokat megerőtlenítse, mert csak ez eredményezhet reánézve az alapperben hozott ítéletnél kedvezőbb határozatot. Ha a bíróság az alapperben felmerült bizonyítékoknak az újított perben felmerült 'bizonyítékokkal való együttes mérlegelése alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy az utóbbiak az előbbieket megeirőtlenátették, tehát ezek a bizonyításra kötelezett felperes tényállításának a valóságát nem támogatják, akkor az alperesnek vallomására valló esküre bocsátásával a Pp, 371 §-ának megfelelően jár el (C. I. 3741/1935.). Ugyanígy az alperest bocsátotta a bíróság esküre akkor is, amikor voltak ugyan olyan adatok, amelyek a bizonyító fél felperes vallomását támogatták, de sok olyan adat is volt, sőt ezek voltak a túlnyomóak, amelyek viszont ellene szóltak (C. VI. 4903/1933.). d) A megesketés mellőzése. A Pp. 375. §-ának harmadik bekezdése értelmében mellőzni kell a fél megesketését, ha a bíróság azt1 feleslegesnek ítéli. így pl. nem szabálysértő a híróságnak az az efljárása, hogy az eskü alatt kihallgatott felet azért nem bocsátotta esküire, ment az feleslegessé vált annak folytán, hogy az eskü alatti kihallgatás után a bíróság még további tanúkihallgatásokat foganatosított, amelyek a báróságot meggyőző eredménnyel jártak (X. 683.). Ezzel szemben viszont a fél megesketése nem mellőzhető azon az alapon, hogy a felek a kihallgatott alperes megeskesd