Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

100 — Per tárgyalásának felfüggesztése — iránt az 1932:VI. tc. értelmében, amely az 1883:XXV. tc.-nek a felfüggesztésre vonatkozó rendelkezéseit is megváltoztatta, a büntetőbíróság megkeresésére is csak a kielégítési végrehajtás felfüggesztése kötelező. Indokolatlan tehát a per tárgyalásának 'felfüggesztése olyankor, amikor a ^ felek jogviszonya teljesen tisztázatlan és a bűnügy is még csak nyomozási szakban van (VII. 928.). A 4550/1931. M. E, sz. rendelet 5. §-ának első bekezdése kimondja, hogy ha az adós kimutatja, hogy a követelést a 4500/1931. M. E. sz. rendeletben foglalt tilalom folytán nem teljesítheti, vagy a teljesítést a Magyar Nemzeti Bank a 4. §. második bekezdése alapján elhalasztotta, a követelés iránt folyamatba tett pert a tilalom, illetőleg az elhalasztás tartamára fel kell függeszteni. Ennek a rendelkezésnek a helyes értelme az, hogy a biróságnak a fizetési engedély hiányát a perben csak az adós kifogása folytán kell vizsgálnia; ebben az esetben azonban az adós tartozik igazolni azt, hogy ő a fizetési engedélyt a Magyar Nemzeti Banktól kérte, de nem kapta meg, illetőleg, hogy ő a Magyar Nemzeti Banktól a teljesítésre halasztást nyert. Ebből következik, hogy nem szolgálhat a per felfüggesztésére alapul az, hogy a hitelező a Magyar Nemzeti Banknak az adós tartozása megfizetésére vonatkozó engedélyét nem mutatta be (C. VII. 5769/1935.). A 4500/1931. M. E. sz. rendelet nem tartalmaz — a kereskedelmi cégek (4. §.) kivételével — közelebbei rendelkezést arról, hogy mely tények alapján lehet arra következtetni, hogy a hitelező külföldön lakó személy. Erre nézve útmutatást ad a 4610/1931. M. E. sz. rendelet 2. §-ának az a tartalma, mely szerint külföldi hitelező az állandóan külföldön lakó vagy székhellyel biró hitelező. Ezt egybevetve a 4500/ 1930. M. E. sz. rendelet 4. §-ának a cégekre vonatkozó intézkedésével, a kir. Kúria arra a következtetésre jutott, hogy e rendeletek nem érintik azt a jogszabályt, mely szerint lakóhelyül azt a helyet kell tekinteni, ahol valaki azzal a szándékkal tartózkodik, hogy ott állandóan megmaradjon és amelyet vagyonjogi személyiségének központjául választott. Ha a felperes időszakonként Munkácson, ezenkívül Gálszécsen, Homonnán, Sátoraljaújhelyen és Budapesten tartózkodott, mert ott lakó fiai és testvérei segélyezték, sem Munkácsot —bár ott tartózkodik legtöbbet, mert fia lakik ott, — sem Homonnát vagy Gálszécset nem lehet olyan helyeknek tekinteni, ahol ezidőszerint állandóan letelepedni akar, ezt választván vagyonjogi személyisége központjául. Felperest tehát nem lehet állandóan Magyarországon kivül lakó személynek te-