Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

— Üzleti könyvek — 83 delkező által aláírtnak csak akkor tekintendő, ha a végrendeletet a végrendelkező önkezűleg írta alá, de nem akkor is, ha a végrendelkező aláírását, — bár megbízás alapján, — más írta az okiratra. Ugyanígy a kézjegy is csak akkor érvényes, ha a végrendelkező az okiratot önkezűleg látta el kézjegyével, de nem akkor, ha a kézjegyet, — bár megbízás alapján, — más vezette az okiratra. (V. 829.) A Pp. 337. §-ában lefektetett törvényes vélelem az ellenkező bebizonyításáig csak arra az esetre áll, ha az okirat magától a kiállítótól ered ugyan, de ezt ő nem abban a szövegben írta alá. (C. III. 1354—1933.) C) Üzleti könyvek; közös okiratok. Sem a Pp. 330. §., sem más jogszabály nem teszi a bíróságra kötelezővé, hogy ott, ahol a bizonyítás kereskedelmi könyvek felmutatásával történhetik, a bizonyításnak ezt a módját rendelje el: a bíróság tehát a rendelkezésre álló bizonyítási eszközök felhasználása tekintetében, belátása szerint dönt. (C. VII. 4222—1931.) Azt a körülményt, hogy a kereskedelmi könyvnek a K. T. 31. %-ában megjelölt határidő lejárta után is bizonyítóerő tulajdonítható-e, vagy sem, a bíróság szabadon ítéli meg., (C. IV. 883—1931.) Az ügyvédi könyvekben foglalt feljegyzések, mint a könyveket vezető ügyvéd egyoldalú tényei, az egyéb bizonyítékok mellett szabadon mérlegelhetők. (VI. 727.) A bizonyítékoknak az ellenfél részéről való rendelkezésre bocsátása ellenkezik a bizonyítási teherre vonatkozólag a Pp. 269. %-ában foglalt általános szabályokkal. Ezért az alperes bírói felhívásra sem köteles a felperes jogának megállapítására sz:lgáló tények bizonyítására a birtokában lévő okiratokat, — kivéve, ha azok közös okiratok. — előterjeszteni. Nem kötelezhető tehát valamely alperesi pénzintézet arra, hogy közelebbi megjelölések nélkül a belső életére vonatkozó összes könyveit és jegyzőkönyveit perbeli ellenfelének rendelkezésére bocsássa. (VII. 327.) Amennyiben valamely okirat felmutatására kötelezett fél tagadja, hogy az okirat a birtokában van, a bíróság a felet eskü alatt hallgatja ki (felfedező eskü). (C. II. 3973—1931.) Azti a körülményt, hogy az arra kötelezett fél a birtokában lévő közös okiratot felhívásra fel nem mutatja, úgyszintén azt a további körülményt, hogy az ellenfél által az okirat tartalmára vonatkozólag előadottak mennyiben érdemelnek hitelt, a Pp. 327. §-a értelmében a bíróság a Pp. 270, §-a szerint szabadon ítéli meg. (C. IV. 5954—1931.) 6*