Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

70 — Bizonyítási teher — vonatkozóan történt. Nem tekinthető tehát pl. elismerésnek az a körülmény, hogy az egyetemlegesen kötelezett pertársak egyike, — akivel szemben a per csak egységesen bírálható el, — a marasztaló elsöbírói Ítélet ellen külön fellebbezési kérelemmel nem élt. (C. 4418—1933.) Ugyanígy nem tekinthető a kereset elismerésének az a körülmény, hogy a felek a per tárgyának értékét az Ítélkezés szempontjából egyezően állapították meg. (V. 1040.) Ezzel szemben azonban pl. az alperesnek az elsőbírói eljárás során tett olyan kijelentése, hogy „fizetni hajlandó, nem akarja, hogy a felperesek károsodjanak", a jogalap elismerésének tekintendő, még akkor is, ha egyébként az alperes az ügy egyezségi rendezésére halasztást kért és ez a halasztás eredménytelennek bizonyult. (VII. 5642—1929.) A felek részéről tett ténybeli beismerő nyilatkozatokat mindenkor az annak megtétele alkalmával kifejezett kijelentések teljes tartalma szerint kell vizsgálat tárgyává tenni. (HL 75.) A beismerés ugyan visszavonható, azonban az ilyen viszszavonó nyilatkozatot a bíróság csak akkor fogadhatja el, ha a korábbi beismeréssel ellenkező későbbi nyilatkozatok kellően meg indokoltnak mutatkoznak. (C. VII. 6044—1930.) Szükség esetében a bíróság nem mellőzheti a bizonyítás felvételét sem abban a tekintetben, hogy a beismerő nyilatkozatot tevő fél ennek a nyilatkozatának megtételénél tévedésben volt, vagy hogy netán peren kivül tett beismerő nyilatkozatát az ellenfél tőle kierőszakolta (VI. 310.) Valamely kifejezett beismerést tartalmazó nyilatkozat visszavonásának azonban a felülvizsgálati eljárásban nem lehet helye. (C. VI. 5269—1930.) B) Bizonyítási teher. A Pp. 225. §-a a bíróságot nyomozás teljesítésére nem kötelezi és vita esetében a peres fél feladata a bíróság elé tárni azokat az eszközöket, amelyek segítségével a bíróság a vitás: tényállítás valóságáról közvetlenül meggyőződést szerezhet. A Pp. 269. §-a értelmében a bizonyítás azt a felet terheli, akinek érdekében áll, hogy a bíróság az állított tényt valónak tekintse, amihez képest a jog megalapítására szolgáló tényeket annak a félnek kell bizonyítania, aki a jogot érvényesíteni akarja. (IV. 1476., — V. 332., — 1097., — 1124,, — VI: 570:; — C: VII: 2575—1930 így pl. arra való figyelemmel hogy az örökös a hagyatéki tartozásokért csak a hagyatékkal felel, az örökösökkel szemben.