Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

— Szegénységi jog — amelyben a szokásos napszám összege is megjelölendő. (C. Pk. V. 5109—1931., — C. Pk. V. 509—1932., — C. Pk. I. 412—1933., — B. T. IX. 4746—1933.) Amennyiben a szegénységi jogot kérő fél munkanélküli segélyben részesül, úgy az ebből eredő jövedelem a per egész tartamára elosztva veendő számításba. (VII. 927. D. T.) A vagyontalan kiskorú az atyja vagyoni helyzetéhez és jövedelméhez képest tarthat igényt a szegénységi jogra. (D. T. III. 185—1931.) A Pp. 115. §-a értelmében a szegénységi jog megadása a perbíróság hatáskörébe tartozik. Amennyiben tehát az egyidejűleg szegénységi jogot kérő fél keresetét a járásbíróság hatáskör hiányában visszautasította, úgy a szegénységi jog megadása vagy megtagadása tekintetében sem határozhat, mert ez a határozathozatal csak a per elintézésére hatáskörrel bíró bíróság jogkörébe tartozik. (B. T. IX. 30.058—1932.) A szegénységi jog megadása vagy megvonása tekintetében a bíróság végzéssel köteles határozni és az ilyen intézkedésnek ítéletben helye nincsen. (C. II. 6231—1930.) Minthogy pedig a szegénységi jogot megvonó vagy a szegénységi jog megadását megtagadó végzés ellen a Pp. 123. §-a értelmében felfolyamodásiiak /an helye, azért ilyen támadásnak a felülvizsgálati kérelemben nincs helye. (IV. 1145., — VI. 637.) Minthogy általában a szegénységi jog megadásához szükséges hatósági bizonyítványok beszerzése és a pártfogó ügyvéd kirendelése iránti eljárás hosszabb időt vesz igénybe, ezért a Kúria állandó gyakorlata a házassági törvény 83. §-ának (időmúlás) alkalmazásában az erőhatalom fogalma alá eső akadálynak minősíti azt a körülményt, ha a felperes a kereset megindításában azáltal volt gátolva, hogy a szegénységi jog megadásával és pártfogó ügyvéd kirendelésével kapcsolatos intézkedések elhúzódtak. (C. III. 2827—1933.) A felperes perlését még nem lehet eleve eredménytelennek és teljesen kilátástalannak kimondani olyankor, amidőn a per kimenetele még a felperes által felajánlott és a felülvizsgálati bíróság által el is rendelt bizonyítás eredményétől függ. Ilyen esetben tehát a szegénységi jog a Pp. 118. §. második bekezdése alapján meg nem vonható. (C. VII. 8135—1930.) Ezzel szemben azonban a Pp. 112. §. harmadik bekezdésének alapján megtagadható a szegénységi jog megadása olyan esetben, amidőn a szegénységi jogot kérő fél úgy az elsőbíróság előtt, mint a fellebbezési bíróság előtt pervesztes lett és amidőn a fellebbezési bíróság ítéletének indokolásával szemben a szegénységi jogot kérő fél felülvizsgálati kérelme már eleve eredménytelennek mutatkozik. (C. VII. 7679—1929.)