Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

210 — Költség viselése — egységi tanácsának 59. sz. döntvénye, ekként: „Avégrehajtatót a végrehajtást szenvedővel szemben költség (díj és kiadás) ületi meg azért a kérvényért, amellyel a végrehajtató az 1930: XXXIV. t.-c. (Te.) 63. l-ának utolsóelőtti bekezdése értelmében végrehajtható kiadmány alapján kéri a telekkönyvi hatóságnál a kielégítési végrehajtásnak ingatlanra való foganatosítását" (VII. 1179.) — A döntvény meghozatalát megelőző időből a pestvidéki törvényszék hasonló döntése közöltetett V. 690. szám alatt. A végrehajtató szükséges félfolyamodásának költségét a végrehajtást szenvedővel szemben meg kell állapítani akkor is, ha a felfolyamodásnak az elsőbíróság a saját hatáskörében adott helyet. (V. 691. B. Tsz.) Ha pedig a végrehajtást elrendelő végzést a felfolyamodási bíróság feloldja s a felfolyamodásra egyik fél nibája sem adott okot, annak költségeit az köteles viselni, aki a végrehajtás egyéb költségeit is viselni fogja. (V. 983. D. T.) Nem igényelheti a végrehajtató a végrehajtást szenvedőtől annak a költségnek megtérítését, amelyet a kielégítési végrehajtásnak a havonkint esedékessé vált tartásdíj-r\észletekre külön-külön megkérésével szükségtelenül okoz olyankor, amikor az 1929 :XIV. t.-c. 8. §-a értelmében módjában állana a jövőben lejáró tartásdíj-részletekre is a lejárt tartásdíjjal együtt kérni a végrehajtást. (V. 977. B. Tsz.) A Vhn. 4. §-a értelmében 100 pengőt meg nem haladó pénzösszeg behajtására irányuló végrehajtás esetében a végrehajtást szenvedőt nem lehet olyan költséggel terhelni, amelyet bármely végrehajtási cselekménynél a végrehajtató közbenjárása okozott; a bírósági kiküldött díja azonban ilyen esetben is a végrehajtást szenvedőt terheli. (V. 449.) Ügyvédi ellenjegyzés nélkül beadott felfolyamodásért csak a bélyegköltség állapítható meg. (VI. 701.) Nem követelheti a végrehajtató az igényperben felmerült költségeinek megtérítését a végrehajtást szenvedőtől, s nem lehet ezeknek a költségeknek behajtására — a Ppé. 18. §.-a alapján történt megállapításuk után — a végrehajtást szenvedő ellen végrehajtást elrendelni. (VII. 855.) Az 5610—1931. M. E. sz. rendelet 23. §-ának — amely az előző 21—22. §-ok folytatásaként, az ingatlan árverésén a fedezeti elv figyelembevételével elfogadható legkisebb vételár megállapítására vonatkozó rendelkezéseket tárgyazza, — utolsó bekezdése akként rendelkezik, hogy a sikertelenül megkísérelt árverés költsége a végrehajtást szenvedőt nem terheli. Ez a rendelkezés, — amint ez annak elhelyezéséből következik — csak abban az esetben alkalmazandó, ha az árverést olyan végrehajtató kérelmére kísérelték meg, akivel szemben a legkisebb