Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

Karteli 85 megállapítsa. E felhatalmazás alapján kibocsátott 53811931. M. E. sz. rendelet a törvényes kereten belül bemutatás alá eső megállapodásokat részletesen meghatározza és az eljárási szabályokat megállapítja. E rendelet 2. § 2. bek.ben írt annak a rendelkezésnek, amely a kereskedelmi társaság, egyesület vagy jogi személy ellen irányuló okirat bemutatását is rendeli, ha a létesítésben résztvevők célja a törvény 1. §-ának első bekezdése alá esik: helyes értelme csak az lehet, hogy az arra az esetre vonatkozik, ha a bemutatásnak e rendelettel nem érintett egyéb törvényes előfeltételei fennállanak. Ugyanerre az eredményre vezet az idézett rendelkezéseknek az a nyilvánvaló célja, hogy az ily megállapodások céljainak megvalósítására életrehívott alakulatok létrejövetele és működése tekintetében a kormányzat főfelügyeletét biztosítsa. A rendelkezésnek ebből a céljából következik, hogy csak az olyan jogi személy létesítésére irányuló okirat bemutatását kívánja, amely a törvény értelmében bemutatás alá eső megállapodás céljainak megvalósítását szolgálja. Végül a rendelet ily értelmezése mellett szól az a körülmény is, hogy a rendelet bevezető része a törvény 4. §-ának 2. bekezdésében a bemutatásra, a bejelentésre és a nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályok megállapítására nyert felhatalmazásra hivatkozik, nem utal ellenben a törvény 2. §-ának 2. bekezdésében a bemutatási kötelezettség kiterjesztésére nyert felhatalmazásra, nyilván azért, mert ebben a rendeletben az utóbbi felhatalmazással nem kívánt élni. Ennélfogva tehát még ha a vitás megállapodás jogi személy létesítésére irányulónak volna is tekintendő, nem esne az 5381/1931. M. E. sz. rend. 2. § 2. bekezdése alapján bemutatási kötelezettség alá. De nem állapítható meg az sem, hogy a megállapodás az 5999/1935. M. E. sz. rendelet 2. § első bek. alapján kötelezett bejelentési kötelezettség elmulasztása folytán érvénytelen. A rendelet 1. §-a szerint az 1931 :XX. tc. rendelkezéseit az olyan megállapodásokra, amelyeket annak biztosítása végett kötnek, hogy különleges alakban és néven forgalomba hozott árut (ú. n. márkás cikkek) meghatározott áron árusítsanak: a 2. § első bekezdésében írt azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megállapodást bemutatás