Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

Üzle tá trufiázás 28 rejlő főértékhez önállóan és nem átruházható tény következtében jutott. Minthogy az üzlethelyiség és berendezés átengedése nem történt meg és alperes más helyen fejti ki kereskedelmi tevékenységét, ennélfogva üzletátruházásról nem lehet szó. (XV. 59.) Alperes megvásárolta egy vállalat leltárilag megjelölt felszerelését, gépeit és árukészletét. Kikötötte, hogy az ezek alapján üzembe helyezendő gyárat jogosult új cég alatt folytatni. Miután a vállalat tartozásait és künnlevőségeit nem vette át, sőt azoknak az átruházó cég általi rendezését elsőrendű kezessel biztosíttatta, az átruházó könyveit nem tekintette meg. Felperest özvegyi nyugdíjigény illette meg az átruházóval szemben, amelyet jogerősen az átruházási megállapodás után ítélt meg az átruházóval szemben a bíróság. Viszont bizonyítást nyert az, hogy a felperes néhai férje által még 1929-ben folyamatba tett nyugdíjperben hozott elsőbírói ítélet alapján az átruházó bizonyos nyugdíjösszegeket folyósított és szabályszerűen elkönyvelt. A Kúria alperest mint üzletátvevőt marasztalta. Ugyanis az 1908. évi LVII. tc. 3. §-a alapján kialakult állandó bírói gyakorlat értelmében üzletátruházásról nemcsak akkor lehet szó, ha a kereskedelmi üzlethez tartozó minden vagyonértéket a maga összességében ruháznak át, hanem az üzletátruházás megállapításához elég az is, ha az átruházás tárgyát alkotó üzleti értékek magukbanvéve a kereskedelmi üzlet folytatására alkalmasak. Minthogy a fentiek szerint alperes az üzleti tartozások fedezeti alapját tevő vagyon túlnyomórészét szerződés útján átvette és egyszersmind oly anyag- és árukészletet és berendezést vett át, amely őt önálló üzlet folytatására alkalmas helyzetbe hozta s emellett az üzlethelyiségül szolgáló épületet is a beépített gépekkel együtt bérbevette, az 1908:LVII. tc. 1. §-ában meghatározott üzletátruházás megtörtént, habár a künnlóvő üzleti követelések nem is voltak átruházás tárgyai. Az alperes az özvegyi nyugdíjigény fennállásáról az átvételkor a rendes kereskedő gondosságával tudomást szerezhetett. A törvény 1. §-a a rendes kereskedő gondosságával való „megtudhatás" kifejezéssel, mint a felelősség alanyi feltételének a meghatározásával az átvevőre tudakozódási kötelozettsé