Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

Külföldi pénznemre szóló folyószámla 193 zetések alkalmával valóban képviseltek, míg az utóbbi esetben a valóságos idegen valutára szóló kötelmek teljesítésére fennálló jogszabályok szerint a teljesítés az illető idegen valuta sorsához fűződik. A m. kir. Kúria megítélése szerint a felek megállapodása nem az értékállandóság biztosítására tekintettel létesült. A felperes ugyanis nemcsak pengő, lei és korona, hanem valóságos svájci frank és angol font összeget is fizetett be folyószámlájára és számíttatott át dollárra, amely utóbb említett pénznemekkel szemben pedig az akkori közfelfogás szerint értékállandósági kikötésnek semmi értelme és oka nem lehetett. Ezenkívül a csatolt levél szerint a valóságos newyorki kifizetés útján való teljesítésre vonatkozó kikötés fennállását felperes akkor ismerte el és ezzel a feleknek az elszámolásra vonatkozó ilyértelmű egyező akarata akkor jutott kifejezésre (1935 január), amikor az Amerikai Egyesült-Államokban a dollár belső értékének csökkentésére vonatkozó jogszabályok már majdnem egy éve hatályban voltak anélkül, hogy a felperes emellett a régi értékhez való jogát bármi formában is kifejezésre juttatta volna. Az 1935. évi valóságos dollár pedig a korábbi érték biztosítására nem volt alkalmas. Mindezekből tehát csak arra irányuló ügyleti szándékra lehet következtetni, hogy felperesnek — akinek üzletéből folyóan dollárra szóló kötelezettségei is voltak — a dollár, illetve newyorki kifizetési számláján levő értékei üzleti tevékenységéből folyó esetleges dollárra szóló kötelezettségei teljesítésére rendelkezésére állanak. Ilyen körülmények között az alperes bank azzal, hogy a dollár jelenlegi árfolyamának megfelelő összeget, a Magyar Nemzeti Bank által meghatározott felárral együtt, ami a valóságos dollár, avagy a newyorki kifizetés megszerzésére elegendő, megfizette, kötelezettségének eleget tett, s a felperes ezenfelül a dollár eredetj. árfolyamának megfelelő további különbözetet az alperestől jogszerűen nem követelheti. (XV. 769.) Huppert—Markos: Hitel jogi Döntvénytár 13