Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)

42 — Fizetéscsökkentés — A munkaadó által egyoldalúlag eszközölt fizetéscsökkentés ugyancsak ok lehet a rögtöni hatályú kilépésre, ha azonban az alkalmazott a szerződés felbontása helyett szolgálatában az illetmények csökkentése után is megmarad, úgy még esetleges jogfenntartó nyilatkozatának sincs súlya, mert a szolgálatnak a lecsökkentett illetmények mellett ' r ténő továbbfoytatása a,fizetés leszállításához való hozzájárulással azonos hatályú. (XII. 387.) — Az Ipartörvény 95. §-ának b) pontja szerint minősülő azonnali kilépési ok az is, ha a munkaadó az önálló hatáskörben működött vezető tisztviselő munkakörét indokolatlan módon akként változtatja meg, hogy az alkalmazottat előbb betöltött munka- és jogköre, valamint szolgálati állásának jellege tekintetében lényegesen alárendeltebb helyzetbe hozta és így önérzetét méltán sérthette. (XII. 70.) Kivételes rendelekezéseket tesz a 4600/1933. M. E. számú rendelet 6. §-ának 2. pontja a köztámogatásban részesülő vállalatok alkalmazottaira nézve; ezek javadalmazásának csökkentését a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága elrendelheti és minthogy az ekként elrendelt illetménycsökkentés nem minősíthető a munkaadó egyoldalú tényének, az ilyen fizetéscsökkentés miatt az alkalmazottnak azonnali hatályú kilépésére nincs joga, mert a rendelet 18. §-a ilyen esetben csak a törvényes felmondási idő megtartása mellett való felmondásra ad jogot. (X. 844.) A Közérdekeltségek Felügyele Hatósága azonban ilyen intézkedést visszaható hatállyal nem tehet és az alkalmazott a már felvett illetmények visszatérítésére nem kötelezhető. (XIII. 324.) V j) Végkielégítés. Hírlapírók végkielégítése. — Érdemetlenség a végkielégítésre. — Az alkalmazott öngyilkossága. — Végkielégítés beszámítása az özvegy nyugdíjába. A végkielégítés intézményét kizárólag az 1919/1920. M. E. számú rendelet hatálya alá tartozó szolgálati alkalmazottra nézve az idézett rendelet 9—13.§-ai teremtették meg és szabályozták. Minthogy mégis az 1914. évi XIV. t.-c.-be iktatott sajtótörvény a végkielégítésre vonatkozólag ellentétes rendelkezéseket nem tartalmaz, sőt a Kúria felfogása szerint (58. számú jogegységi döntvény indokolása) ez a kérdés abba a jogterületbe tartozik, amelynek szabályozását a sajtótörvény 60. §-a az általános magánjogra bízta, ezért a Kúria ebben a vonatkozásban a később keletkezett 1910/1920. M. E. számú rendelet szabályait az időszaki lapok kiadója és szerkesztőségének tagjai között fennálló jogviszonyban az utóbbiakat megillető végkielégítés kérdésében is alkalmazandónak ítélte és az 58. számú polgári jogegységi döntvényben