Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog IV. (Budapest, 1940)

— Felmondás — 35 g) Rendes felmondás. Félmondás közlése. — Szóbeli felmondás. — Felmondási idő. — Egyéves felmondás. — Felmondási illetmények. — Felmentés a további szolgálat alól. — Visszaélés a felmondási joggal. — Felmondási igények késedelmes érvényesítése. A felmondás egyoldalú jognyilatkozat, vagyis annak a szándéknak és elhatározásnak a kinyilatkoztatása, hogy a felmondó fél az alkalmaztatási viszonyt a megjelölt időpontban felbontja és megszünteti. A felmondás csak a másik féllel való közléssel válik hatályossá. Az írásbeli felmondás közlése viszont csak a felmondólevélnek a címzett részére történt kézbesítésével következik be. A felmondásnak a címzettel való közlésével az ahhoz fűződő jogkövetkezmények önmaguktól beállanak anélkül, hogy ehhez a másik fél elfogadási nyilatkozatára szükség volna. Ezzel szemben azonban a felmondó fél ellenfele, — ha csak a felmondáshoz határozottan hozzá nem járult, — nincs elzárva attól, hogy a felmondás törvényellenes és. jogosulatlan volta miatt a felmondó féllel szemben kárigényt érvényesíthessen. (XII. 500.) Az 1910/1920. M. E. számú rendelet hatálya alá eső alkalmazottakkal szemben az idézett rendelet 2. §-a értelmében a szolgálati szerződés írásban közölt előzetes felmondással mondható fel, melynek a hó utolsó napjára kell szólnia. A most idézett rendelkezés azonban nem zárja ki azt, hogy a felek a szolgálati viszonyt közös megegyezéssel szóbeli felmondással is megszüntethetik. (XII. 500.) A most előadottakkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy az ipartörvény (1884 : XVII. t.-c.) nem rendelkezik akként, hogy a felmondás csak a hónap utolsó napjára szólhat, ennek folytán a hónap utolsó napjára eszközölhető felmondási korlátozás csupán az 1910/1920. M. E. számú rendelet hatálya alá eső alkalmazottakra vonatkozik. (XI. 1034.) A felmondási idő mértékét egyfelől az ipartörvény (XI. 1034.—XIII. 494., 816.), — részben pedig az 1910/1920. M. E. számú rendelet (XI. 1033.), — valamint a m. kir. Kúria 42. számú jogegységi döntvényén alapuló bírói gyakorlat szabályozza. (P. H. T. 962. számú E. H. indokolása.) — A feleknek ettől eltérő, szabad megegyezése esetében azonban a felmondási idő a most hivatkozott jogszabályokban meghatározott törvényes mértéket meghaladhatja. (XI. 1034.) A felmondási idő törvényes mértéke tekintetében nem az alkalmazottak címzése vagy elnevezése, hanem az alkalmazott által ténylegesen betöltött munkakör és hatáskör irányadó és ezért az alkalmazott teendőinek fontosabb vagy kevésbbé fontos voltát a munkakör természetéből és terjedelméből lehet csak megállapítani. (XI. 1033., 1034.—XIII. 3*