Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)
— Szolgálati viszony, beszámítás — 4Ü Az 1910/1920. M. E. sz. rend. 13. §-a értelmében a munkaadó a kifizetett végkielégítést az alkalmazott nyugdíjköveteléséből levonhatja. Ez a törvényhely nem tartalmaz kifejezett rendelkezést arra vonatkozólag, hogy az alkalmazottnak kifizetett végkielégítés annak a halála esetén az özvegyének a nyugdíjába is beszámítható-e, vagy sem. A 13. §. rendelkezéséből azonban kétségtelen, hogy a munkaadó nem köteles a végkielégítés mellett s azon felül ugyanarra az időre nyugdíjat is folyósítani az alkalmazottnak. Nem juthat tehát kedvezőtlenebb helyzetbe a munkaadó azáltal, ha a végkielégítést igényelt és felvett alkalma zott elhalálozása folytán a nyugdíjfizetést már nem az alkalmazott, hanem annak szolgálata alapján az alkalmazott özvegyének a javára kell teljesítenie. (VIII. 549.) Kölcsönös követelések megállapítása esetén a munkavállalónak életfenntartására szükséges szolgálati vagy nyugellátási járandóságaiba csak az olyan kár megtérítéséből eredő ellenkövetelést lehet korlátlanul beszámítani, amelyet a munkavállaló a szolgálati szerződési kötelezettségének a megsértésével a szolgálatadónak szándékosan okozott. A nem szándékosan, hanem mulasztásból okozott kár megtérítésére irányuló ellenkövetelés tekintetében pedig a beszámításnak a szolgálati vagy nyugdíj járandóság végrehajtás alá vonható része erejéig (1908:XII. t.-c. 13. §. és 62.000/1926. I. M. sz. rend. 4. §. 4. g) van helye. (X. 258.) A nyugdíjnak a létfenntartásra szolgáló rendeltetéséből folyik, hogy a beszámítás szempontjából a nyugdíj a tartási (ellátási) díjakkal egy tekintet alá esik. A tartásdíj pedig a dolog természete szerint az esedékesség időpontjában a jogosítottnak a tartására volt fordítandó s felhasználandó, mert a meghatározott időszakokban lejáró tartásdíjrészletek a jogosítottnak azokra az időszakokra eső tartására szolgáltak. A tartásdíjnak a rendeltetésével s jogi természetével ellenkeznék, s a kötelezettségnek a célját, t. i. a jogosítottnak az eltartását tenné lehetetlenné annak a megengedése, hogy más időszakra lefizetett s már felhasznált tartásdíj beszámítás folytán egészben vagy részben olyan időszakban fizetettnek tekintessék, amely időszakra ezt a fizetést maga a kötelezett sem kívánta teljesíteni (P. H. T. 718. sz.). Ugyanez a szempont a nyugdíj birói megítélése esetén is fennforog. Nem változtat ezen az állásponton az sem, hogy a nyugdíj fizetésére vonatkozó kötelezettséget, vagy a nyugdíj mértékét birói ítélet állapította meg, s a meghatározott időszakokra történt fizetések végrehajtható birói Ítélet alapján történtek, a felsőbíróság pedig ezt a végrehajtható Ítéletet a szolgáltatás össze gére nézve megváltoztatta. (VIII. 5.)