Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

— Ügyvéd szolgálati viszonya — 37 megbízási jogviszonynak minősítik. Ezzel a törvényes minősítéssel szemben az ügyvéd és ügyfele közötti jogviszony csak abban az esetben minősíthető szolgálati jogviszonynak, amenynyiben a jogügylet tartalmának olyan többlete állapítható meg, amely a megbízási szerződés határain túlmenő szolgálati szerződés ismérveit foglalja magában. (P. II. 5539/1934.) Felperes munkaköre 12 éven keresztül nem szorítkozott a peres vagy perenkívüli ügyeknek az ellátására és az alperesnek bíróságok és más hatóságok előtti képviseletére, hanem kiterjedt az alperes egész vagyonának, különösen 8000 katasztrális holdat meghaladó hitbizományi és szabad vagyonának kezelésére, felügyeletére, ellenőrzésére, nyilvántartására, a hitelezők kielégítésére, fizetési halasztások kieszközlésére, újabb hitelek szerzésére, amely célból maga is kölcsönökkel segítette ki az alperest, továbbá mindezekre vonatkozó jogügyletek megkötésére, a haszonbérlőkkel való tárgyalásokra stb. Felperesnek mindenkor rendelkezésre kellett állni, hogy az alperesnek 2 hitbizományi bíróság és 4 járásbíróság területén lévő ingatlanait megfelelően kezelhesse és evégből gyakori utazásokat is kellett tennie. Ezek a teljesítmények a felperes munkaidejének és munkaerejének túlnyomó részét igénybe vették. A jogügyletnek ez a tartalma kétségtelenül túlhaladja az ügyvédi megbízási viszony rendszerinti terjedelmét és megállapítja a szolgálati viszonyt. Felperest magasabb tudományos képzettségénél és megbízása önálló és irányító jelentőségénél fogva a 42. sz. J. E. döntvény értelmében egy évi felmondási idő illeti. (IX. 919.) Az ügyvéd részére havi egyenlő részletekben fizetendő állandó díjazás akár honorárium átalánynak, akár fix fizetésnek neveztetik is az, egymagában nem alkalmas a szolgálati viszony megállapítására, mert a díjazásnak ily átalányszerü módjában a felek az ügyvédi rendtartás 54. §-a alapján megállapodhattak anélkül, hogy ezzel jogviszonyukat szolgálati szerződéssé változtatták volna át. Megállapítást nyert, hogy felperes ügyvédnek nem voltak meghatározott hivatalos órái, távozása, vagy szabadság igénybevételi akarata nem volt korlátozva, hogy a tisztviselői státusba és az alkalmazottak fizetési jegyzékébe nem volt felvéve s illetményeit nem a fizetési jegyzékben, hanem az általános költségszámlán számolták el; hogy sem betegbiztosításra, sem kereseti adó szempontjából nem volt bejelentve; hogy az egyideig fennállott nyugdíjalapra nem fizetett járulékot; hogy két ízben kérte s mindkét alkalommal megtagadtatott a tisztviselői státusba való felvétele. A havi díjazás ellenére e tények alapján azt állapította meg a C, hogy felek között ügyvédi megbízási-, de nem szolgálati viszony állott fenn. (IX. 705.) Ügyvédi tevékenysége dacára nem illeti meg egy évi fel-