Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

.30 — Szolgálati viszony — csolat, hogy a felperes részéről a munka ingyenes elvégzésére irányuló szándék feltételezhető. (C. II. 170/1935.) A polgári biróság függetlenül a folyamatban levő büntető eljárástól önállóan állapítja meg, hogy a szolgálati szabályzatban felsorolt elbocsátási okok fennforognak-e s azok alapján az elbocsátás jogosan történt-e? (G. II. 1754/1935.) A munkaadó a munkavállaló kifejezett kívánsága nélkül nincs jogosítva arra, hogy a szolgálati bizonyítványban az alkalmazott magaviseletére és szolgálati képességére vonatkozólag hátrányos következtetés levonására alapul szolgálható kinyilatkoztatásokat tegyen. (K. J. 1936. 29. old. L. még alább: „Vegyes határozatok" alatt ugyané fejezetben.) A kinevezés útján nyert állással egybekötött illetményekre való igény szerzett joga a vasúti alkalmazottnak, amelyet a munkaadó átminősítéssel csökkenteni nem jogosult. (K. J. 1936. 112. old.) „örökös állás" egyoldalú, még a munkavállaló jelenlétében lekötelezési szándékkal tett nyilatkozat alapján sem létesül, ha elfogadási nyilatkozat nem történt. (C. IV. 4075/1933.) A szolgálati és társas viszony megkülönböztetéséül nem a használt szavak, hanem a kifejezett akarat az irányadó. (H. D. 1934. 8. old.) Az ipartörvény és az azt módosító és kiegészítő 1932:VIII. t.-c. alapján szervezett ipartestületek által alkotott alapszabályok, szervezeti, szolgálati és fegyelmi szabályzatok csak az ipartestületek tagjaira, valamint az ipartestületnek mint jogi személynek alkalmazottaira hatályosak, ellenben az említett szabályzatokban más, harmadik személyekre, így az ipartestületi tagok alkalmazottaira vonatkozó rendelkezések ezekkel szemben csak az I. T. 88. és 151. §-ának korlátai között történt alávetés esetében joghatályosak. (H. D. 1934. 21. old.) A főnököt és helyettesét az utasítási jog általánosságban az önálló hatáskörű alkalmazottakkal szemben is megilleti. (H. D. 1934. 128. oldal.) Az olyan szerződéses kikötés, amely szerint a munkaadó azért, hogy a munkavállalónak munkaalkalmat adjon, a munkavállaló által a szolgálat alatt munkálkodása révén kiérdemelt jövedelemből bizonyos részesedést akár előre egy összegben, akár más módon, a maga részére kiköt vagy fizettet, a szolgálati viszony természetével, annak erkölcsi tartalmával, a jóhiszeműség és tisztesség követelményeivel ellenkezik, a jó erkölcsökbe ütközik. (X. 474.)