Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

42 — Remuneráció, gratiflkáció, tantiém — A munkaadó részvénytársaság igazgatósága által a szolgálati szerződés értelmében es'etről-esetre megszavazandó remuneráció nem válik a munkavállaló illetményszerű állandó járandóságává, ha e szerződésben az évről-évre való előzetes igazgatósági megszavazás kiköttetett. (VI. 489.) A r. t. ügyvezető igazgatójának az alkalmaztatáskor tett az az ígérete, hogy ha a munkavállaló szorgalmas lesz, úgy jutalomképen évvégi jutalékot fog kapni, ez mint összeg megjelölése nélkül feltételtől függően tett, határozatlan és foganatba nem ment kijelentés, remuneráció adására való szerződéses kötelezettségvállalásnak nem tekinthető. (V. 491 ) Az állandóan a nyereség vagy veszteségtől függetlenül remuneráció címén folyósított járandóságot az állandó birói gyakorlat alapján á gazdatisztnek is megítélte a G. (IV. 1135.) A karácsonyi és húsvéti gratifikációt, amelyet minden havidíjas és 10 évi szolgálatot betöltött alkalmazott kivétel nélkül megkapott, a G. a fizetés kiegészítő részének minősítette és a felmondási idő lejártáig esedékes összeget a munkavállaló javára megállapította. (IV. 188.) Az ú. n. karácsonyi segély a munkaadó tetszésétől függő ajándékszerű juttatás. (H. D. 1931. 54. old.) A karácsonyi és az újévi juttatás, bár négy éven át az igazgatóság külön elhatározásán alapult, az csak esetről-esetre elhatározott ajándéknak minősül. (H. D. 1930. 39. oldal.) Nem tékintette rendszeres járandóságnak a G. az ügynök által kapott havi 15 üveg pezsgőt, amely reklámcélokra és a felperes ügynöki működésének megkönnyítésére szolgált. Az eziránti igényt elutasította. (V. 353.) Pilótánál a repülési prémium, valamint a külföldi napidíj megtakarítható része rendszeres illetménynek számít. (Mj. 1933. 5. old.) Az igazgatósági tagsági tantiem szolgálati illetménynek nem tekinthető, ilyen járandóság a szolgálati szerződésben érvényesen ki sem köthető, miután ezt érvényesen a K. T. 179. §. 2. pontja alapján kifejlődött gyakorlat szerint érvényesen évrőlévre csak a társaság közgyűlése állapíthatja meg. Az ily címen támasztott követelés jogossága a szolgálati szerződés alapján el nem bírálható, hanem kizárólag a részvénytársaság közgyűlési jegyzőkönyveiből állapítható meg. (VI. 102.) A szolgálatából 1930-ban elbocsájtott alkalmazott 1917-től 1924-ig rendszeresen kapott mérlegpénzt. 1925-ben a munkaadó ezt beszüntette, nem fizetvén ki már az 1924. évi mérlegpénzt sem. Ekkor a munkavállaló ez ellen felszólalt. A G. az 1925. évi felszólalás következtében a megelőző szolgálati évre esedékes mérlegpénzt megítéli, ellenben a következő esztendőkre irányuló követelést elutasítja, mert ekkor már a szolgálatot abban a tudatban foly-