Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

— Szolgálati viszony tartalma — 35 lyen pl. a mérnöké, tervezőé, rajzolóé, — vagy pedig olyan kereskedelmi természetű szell'emi munkára is, amilyennel pl. a könyvelők, pénztárosok, raktárnokok stb. foglalkoznak és pedig akként, hogy működésének nagyobb része az ilyen természetű munkákra essék. Ha ezek a munkák csak kivételesen, vagy alkalmilag fordulnak elő s működése főrésze a munkavezetői és munkairányítói tevékenységre és olyan egyszerűbb szellemi munkák elvégzésére terjed ki, aminő az anyagszükséglet összeállítása és igénylése, munkások felvételére vagy elbocsájtására vonatkozó javaslattétel vagy akár az utóbbiak tekintetében a rendelkezési jog is, úgy az ipari tisztviselői minőség nem áll meg. (VI. 988. 1. még K. J. 1932. 148. old.) Az az adat, hogy az alkalmazott költségvetéseket készített és számlázta a munkákat, hogy a felmondástól számított 6 hó után vált ki a szolgálatból, hogy havi fizetést kapott, hogy munkakönyve nem volt, hogy a vállalat az ipari vállalat fogalmának megfelelt, s hogy végül a felmondás közlésekor és a felmondás alatt fenti oly munkákkal foglalkozott, melyek nem tartoznak azok közé a jelentéktelen szellemi munkák közé, amelyeket rendszerint a munkavezetők is szoktak teljesíteni: arra enged következtetni, hogy tevékenysége a művezető fogalmi körét meghaladóan ipari tisztviselő minőségének megfelel. (VI. 986.) A vegyes foglalkozásúaknál annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy vajon valamely munkavállaló kereskedősegédnek vagy pedig iparossegédnek legyen minősíthető, annak a körülménynek van ügydöntő jelentősége, hogy a munkavállaló kilépése előtt, túlnyomó részben iparossegédi, vagy kereskedősegédi munkásságot fejtett-e ki. Kétség esetén pedig a munkavállalókra nézve kedvezőbb jogszabályra alapul szolgáló munkakör az irányadó. (Mj. 1933. 7. oldal.) A sörgyári pincemeslter, aki a pincében alkalmazott munkások felett a felügyelétet gyakorolta, beosztásukról gondoskodott és munkájukat ellenőrizte, még ha tevékenysége szakértelmet is igényel, iparossegédnek tekintendő művezető, akire az 1910/1920. M. E. számú rendelet nem alkalmazandó. (V. 221.) Elengedhetetlen kelléke a szolgálalti viszonynak, hogy a munkavállaló és munkaadó között állandó jellegű függőségi viszony álljon fenn, amelynek alapján a munkaadó és munkavállaló ideje és munk'aerteje felett tartós folytonossággal rendelkezik. Ez az állandóság hiányzik ott, ahol nincs függőségi viszony, s ahol a munkavállaló a szolgálatokon felüli idejével és munkaerejével szabadon rendelkezhetik s azokat bárhol, bármikor és bárki részére értékesítheti. Az az utazó tehált, aki alperes áruinak elhelyezése céljából utazott ugyan s az általa kötött és a munkaadó részéről elfogadott ügyletek után jutalékot