Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

— Kártérítés — 107 vezőtlen információt adott s őt „kissé könnyelmű" embernek mondta, ha ez ellen tömeges végrehajtás volt folyamatban s e részben közömbös, hogy ezek személyes vagy üzleti tartozások miatt folytak-e, bár a kérdező kereskedelmi ügylet kötése céljából kérte az információt. (VI. 144.) Általában a hiteltudósítónak kártérítés alapjául (szolgáló vétkessége — a szándékosságon kívül — csupán akkor áll fenn, ha a tudósítást az ennek az iparnak különleges természetéve) sem menthető súlyos gondatlanság terheli. (VI. 873.) Az élet, egészség és munkaerő az embernek jogvédte érdeke. Mindaz, ami ezt a jogvédte érdeket veszélyezteti vagy sérti, tárgyilag jogellenes. A vétlen károkozásért való felelősség szabályai szerint felel az, aki a károsulttal tetőcserépezési munkálatokat végeztetett, de a háza feletti villanyvezeték kikapcsolásáról nem gondoskodott, amiből azután a baleset származott. (G. II. 8167/1929. H. D. 1932. 17.) Nem jogosult és kártérítésre kötelez a vevő részéről az egyik eladóval szemben arra való hivatkozással történt elállás, hogy az eladótárssal ia szerződés felbontásában megállapodott. (G. VII. 5063/1928. H. T. 1930. 123.) A törvény által előírt joglépések igénybevételéért az ezeket a joglépéseket igénybevevő fél kártérítési kereset alá csak akkor vonható, ha az ily joglépések által károsított bebizonyítja, hogy erre a joglépésre az azt kérelmezőnek jogellenes cselekménye szolgáltatott okot. (P. H. T. 160. sz.) Nem jogellenes az olyan bűnvádi feljelentés, amely nem tudva hamis és nem is feltűnően gondatlan, mert az állandó birói gyakorlat (C. VI. 1775/1929., G. VI. 2782/1929. és G. VI. 2077/230.) szerint csak a nyilvánvalóan alapnélküli bűnügyi panasz esik a jogellenes cselekmény tekintete alá. (VII. 555.) Ugyanezen elvből kifolyólag és az 1881 :LX. t.-c. 236. és 244. §-ainak megfelelően a zárlatot kérőt csak a nyilván valótlan vagy megszűnt igény biztosítására kért zárlat esetén terheli kártérítő felelősség. Magában véve az, hogy a felsőbíróság a zárlat elrendelése iránti kérelmet elutasította, a kérelem rosszhiszeműségének megállapítására nem alkalmas (VI. 848.) A Kúria 40. sz. teljes ülósi határozatából az az elv domborodik ki, hogy ha az állam állami főhatalma alapján közérdekből magánvagyont vagy magánvagyoni jogokat foglal el, a vagyon vagy jogok tulajdonosát kártalanítani tartozik. Ugyanezen elv alapján a városnak is kártalanítani kell azt, akit iparigazolvány alapján űzött hirdetési iparának gyakorlásában oly szabályrendelettel akadályozott meg, amely a hirdetési ipart a város kizárólagos jogává nyilvánította. Közömbös, hogy a szabály-