Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Cégvezetők és meghatalmazottak 21 a K. T. 43. álapján a felhatalmazás fennforgása és terjedelme szemszögéből döntendő el, mint a következő eset is mutatja: Sertések vételéről szóló, s az állatforgalmi szavatossági jogokról való lemondást tartalmazó kötlevelet a felperesi r. t. kollektiv cégjegyzésre jogosított igazgatóinak csupán egyike írta alá. A sertések elhullása folytán indított kártérítési keresetben az r. t. azt vitatja, hogy cégszerű aláírás hiányában a szavatossági jogokról való lemondás érvénytelen. A Kúria kimondja, hogy a kötlevelet aláíró igazgató a r. t.-nak sertések vételére meghatalmazottja volt, jogköre tehát, mint az ilynemű vételek keretében rendszerint szükséges jogcselekményre: az állatforgalmi szavatosságból folyó jogokról való lemondásra is kiterjedt (K. T. 43. §.). (II. 785.). Viszont a cégszerűen kiállított okiratból sem származtathat jogokat az, aki tudja, hogy a nyilatkozat kiállítóinak ily okirat kiállítására felhatalmazásuk nincs (I. 465.). A cégtulajdonos város közönségének jogában áll az őt egyébként is képviselő főhivatalnokait megbízni, hogy magánvállalkozásában részéről a cégaláírást teljesítsék. E személyek által ez alapon végzett cégaláírás a cég tulajdonos aláírásának minősül. A főhivatalnokok nem tekinthetők a K. T. 37. és 38. §-ai szerinti cégvezetőknek, kik a 40. §. szerint a céghez saját nevüket a cégvezetésre utaló toldással kötelesek csatolni (K. J. 1930. 100. old.). Nincs jogosítva a kereskedelmi meghatalmazott, hogy munkaadója nevében külön felhatalmazás nélkül a fuvarozás közben elveszett árúért nyújtandó kártérítésről a címzettet (munkaadóját) kötelező hatállyal lemondhasson (H. T. 1926. 32. old.). Kereskedelmi meghatalmazott jogköre nem terjed ki a r. t.-nak szabadalmi perekben való képviselésére. (I. 927.) Az olyan ügynök, akit a kereskedő a telep helyén kivül ügyletek kötésével, akár csak hallgatólagos beleegyezéssel is megbíz és akinek útján a vevő az árút kapja, a kereskedelmi utazóval hasonló megítélés alá eső kereskedelmi meghatalmazottnak tekintendő, aki az általa eladott árú vételárának felvételére jogosult. Közömbös e részben az, hogy az ügynök az eladónak üzleti alkalmazottja volt-e (H. T. 1927. 91. old.). Aki egy cikk vezérképviseletét átveszi, maga is tevékenykedik, az eladást ügynökökkel végezteti, utóbbiakkal maga számol el, a megbízóval önálló ügynöki s nem szolgálati viszonyban áll (IV. 616.). Az ügyletet közvetítő ügynök, külön meghatalmazás nélkül, nincs jogosítva az ügylet stornirozására (H. T. 1926. 81. old.). Az a kereskedelmi alkalmazott, aki megrendelések gyűjtésére és vételár felvételére fel van ugyan jogosítva, de ügyleteket a cég részére csak a cég jóváhagyásával köthet, nem tekinthető oly alkalmazottnak, akinek az a tudomása, hogy az ellen-