Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Csőd —219 1) Megtámadás határideje megelőző kényszeregyezség esetén. A 6340/1927. M. E. sz. rend. 6. §-a, amely a 8. §. szerint visszaható erővel alkalmazandó, akként rendelkezik, hogy a kényszeregyezségi eljárás jogerős megszüntetésétől vagy befejezésétől számított 15 nap eltelte után kért csőd esetében az i88i:XVII. t.-c. 27. §-a értelmében a csődnyitás napjától számítandó határidőbe a kényszeregyezségi eljárás megindításától jogerős megszüntetéséig eltelt időt nem lehet beszámítani. Hiányzik a szabály szövegéből az arra vonatko::ó rendelkezés, hogy abban az esetben, ha a kényszercgyezségi eljárás befejezetté nyilvánítás által végződik, az eljárás megindításától kezdődő, be nem számítható időnek mi legyen a végső pontja ? A kir. Kúria álláspontja az, hogy a szabály szövegének ezt a hiányát értelmezés útján akként kell pótolni, hogy a kiemelt esetben a be nem számítható idő az eljárás megindításától befejezetté nyilvánításáig tart. A 6340/1927. M. E. sz. rend. 6. §-a ugyanis nyilvánvalóan a 4070/1915. M. E. sz. rend. 58. és 1410/1926. M. E. sz. rend. 88. §-ának kívánja kiegészítő szabályát adni. Míg ugyanis a felhívott 58., illetve 88. i§ szerint a hivatalból, vagy az eljárás jogerős megszüntetésétől számított 15 nap eltelte előtt előterjesztett kérelemre nyitott csődben a csődnyitás napjától számítandó határidőket az egyezségi eljárás megindításának napjától kell számítani, addig az ezután nyitott csődben a 6340/1927. M. E. sz. rend. 6. §-ban foglalt szabály nemlétében megtörténhetnék, hogy a közbeeső kénySzeregyezségi eljárás tartama alatt eltelt idő folytán a tömeggondnok megtámadási joga elenyésznék, ami pedig annál kevésbé mutatkoznék megengedhetőnek, mert a 4070/1915. M. E. sz. rend. 20., illetve az 1410/1926. M. E. sz .rend. 23. §-a szerint hiányzik a lehetősége annak, hogy a csődeljárás a kényszeregyezségi eljárás folyama alatt megindíttassék. Megtámadási jognak az említett okból való elenyészése csak úgy lévén elkerülhető, ha a kényszeregyezségi eljárás folyamatban létének időtartama, tehát az az idő, amely alatt a csődeljárás megindítható nem volt, nem számíttatik be a Cst. 27. és 28. §-a szerint a csődnyitástól számított határidőbe, helyes értelmezési álláspont csak az lehet, hogy a 6340/1927. M. E. sz. rend. 6. §-U, — melynek kezdő soraiból egyébként is kétségtelenül kitűnik, hogy a megengedett kedvezmény arra az esetre is szól, ha a kényszeregyezségi eljárás befejezetté nyilvánítás által szűnik meg, — akként nyer alkalmazást, hogy ebben az esetben a be nem számítható időszak végső pontja a befejezetté nyilvánítás (III. 720.; IV. 1123.).