Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)
16 — Üzlet átruházás — ami neki a kker. társ. vagyonából jutott; ilyenformán az egyéni cég üzlete jogilag azonos a megszűnt közker. társ. üzletével, tehát a r. t. a megszűnt kker. társ. jogutódjaként jelentkezik. Hogy a kker. társ. vagyonából mi jutott pl. az egyéni cég tulajdonosának, mi a másiknak: az üzletátvevői felelősség szempontjából közömbös (K. J. 1926. 155. old..). Ez ítélettel szemben, mely túlmegy a törvényen, az alábbi döntés mutatja legjobban azt a határt, ameddig a törvény legszigorúbb értelmezése elmehet: Ha oly értékek mentek át apportként az ujjonnan alakult r. t. tulajdonába a régi cégből, amelyek a maguk összegében önálló kereskedelmi üzlet folytatására alkalmasak', a bírói gyakorlat értelmében az üzletátruházás esete fennforog. Az a körülmény, hogy az átruházó nyilt üzletét egy ideig tovább folytatta és saját megtartott cége alatt esetleg ma is folytat azonos üzlet körű kereskedelmi tevékenységet, az üzletátruházás megállapítása szempontjából közömbös. (H. T. 1927. 93. old.). Állandó bírói gyakorlat, hogy ha az átruházó vállalat (közker. társ.) egyik tagja, az átvevő vállalat (r. t.) (igazgatósági) tagja lett, e körülmény az átvevőnek a tartozásról A-aló tudomásával egy jelentőségű. (I. 1999). Ha a cégjegyzékkivonat igazolja, hogy átvevő (r. t.) cége az átruházó polgári nevét tartalmazó cégszöveggel van bejegyezve, e körülmény az átruházás tényének megállapítására — az üzlethez tartozó vagyon, berendezés, vagy vevőkör átvételének bizonyítása nélkül is — egymagában elegendő azon cégjogi szabálynál fogva, hogy r. t. cége természetes személy polgári nevét tartalmazó cégszöveggel csakis abban az esetben jegyezhető be, ha a r. t. a természetes személy kereskedelmi üzletének szerződés útján való átvételét igazolja. (II. 703.). Ha tehát az üzletátruházó neve a r. t. cégébe szerepel, nem bizonyítható, hogy ennek ellenére az üzlet nem vétetett át. Az átvevő az általa ismert követelés összegéről és fennállásáról meggyőződést szerezni tartozik. (C. II. 757/1923.). Az üzletátvevőre az üzletet terhelő tartozás — külön, saját ellenigénye hiányában — az üzletátruházóval szemben megállapított terjedelemben hárul át. Tehát a választott-bírósági Ítéletben az átruházóval szemben megállapított kamatfizetési kötelezettséget, az üzletátvevő az ellene folyó perben nem teheti vitássá (III. 524.). Épúgy a valorizáció jogosságát, mérvét, vagy kezdőpontját. (I. 602.). Üzleti tartozás: az üzlet megalapításából eredő tartozás (C. V. 4123/1920); ügyvédi munka díja (Bp. T. 1546/1916); feleségtől kapott — munkások kifizetésére fordított (IV. 67/1916) — üzleti tartozások kifizetésére (C. IV. 217/1914) fordított kölcsön.
