Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Kényszeregyezség — 191 Kényszeregyezség. 1. Kényszeregyezség feltétele; társaság k-egyezségének kiterjedése tagokra. Az üzlethez tartozó ingóknak az üzem továbbvitelét nem gátló mérvben kézizálogul lekötése nem állapítja meg a fizetések megszüntetését, mert az etekintetben követett bírói gyakorlat értelmében csak az olyan zálogul lekötés egyértelmű a fizetésmegszüntetéssel, mely a kereskedő árúinak összessége vagy túlnyomó nagy része tekintetében történik akként, hogy ezáltal a kereskedő üzletének, vagy üzemének folytatása lehetetlenné válik (C. VII. 1478/1929.). Kétségtelen, hogy csupán a közkereseti vagy betéti társaság vagy szövetkezet által kért kényszeregyezségi eljárásban a társaság vagy szövetkezet és hitelezői között létrejött egyezségnek van meg az a joghatálya, hogy az egyezségben vállalt kötelezettségen túlmenő tartozások alól a tagok, illetve beltagok is felszabadulnak, de nincs meg az a joghatálya annak az egyezségnek, amelyet a társaságnak, vagy szövetkezetnek volt tagja az általa kért kényszeregyezségi eljárás folyamán a hitelezőivel köt (III. 82.). Feloszlott közkereseti társaság cége alatt folytatott egyéni cég kényszeregyezségében abban a kérdésben, hogy az azonos cég folytán a k. e. joghatálya — a R. 1. §. 3. bek. — következtében, mennyiben terjed ki a közkereseti társaság volt tagjára, a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem vehető a kényszeregyezség a közkereseti társaság által kötöttnek azon az alapon, hogy a volt tag a kereskedelmi üzletét ugyanazon szövegű cég alatt folytatta, amely céggel a megszűnt közkereseti társaság bejegyezve volt, mert a cég a kereskedőnek, vagy kereskedelmi társaságnak üzlete folytatásánál használt neve, jogokat és kötelezettségeket a cég neve alatt maga az egyén, vagy a társaság szerez, illetve vállal s így annak folytán, hogy a volt tag T>e nem jegyzett egyéni cége megjelölésével is kérte