Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

180 Váltó. 1. Váltóképesség. A váltó kellékei és kitöltése. Ha a váltókötelezett a váltói nyilatkozat megtétele alkalmával a laikus által is felismerhető elmebetegségben szenvedett, még ha akkor nem is volt gondnokság alá helyezve, szenvedő váltóképesség híján, terhére érvényes váltói lekötelezertség nem származik (I. 1263.).* Kellékhiányban nem szenved az olyan váltó, amelyen rendelvényesként egy a tulajdonos polgári nevétől eltérő elnevezésű, be nem jegyzett egyéni cég van megnevezve, mert a cég ebben a formájában nem tekinthető nemlélezőnek és így nem állapítható meg a rendelvényes hiánya, ha a váltón rendelvényesként a kereskedő üzleti nevével jelöltetett meg (I. 91 5.). A Vt. 3. §-a szerint a váltó lényeges kellékét képezi a fizetendő pénzösszeg kitétele. Az a váltóadós tehát, aki erre a lényeges kellékre vonatkozó kitöltetlen váltót ad át hitelezőjének, ezt feljogosítja arra, hogy a váltónak ezt a lényeges kellékét kitölthesse és igy a váltóbirtokos feljogosítottnak tekintendő arra, hogy az adósa által az előbbi értelemben nyert felhatalmazásánál fogva még abban az esetben is ha a követelés keletkezésére és fentartására nem is pénztartozás, hanem búzatartozás volt, a váltó szabályszerű kitöltésével, mint pénzösszegben fizetendő követelést, illetve tartozást váltói úton érvényesíthesse (IV. 1129. Sz. T.). Az olyan váltónak nevezett okirat, amelynél a lejárat a keletnél korábbi időpontra esik, lényeges váltókellékek tekintetében ellentmondást tartalmaz, tehát ebből a szempontból hiányos. Az, hogy valamely váltó el van-e látva minden lényeges kellékkel, objektive, vagyis egyedül magából a váltóból állapítandó meg és így lényeges kellékhiány esetében a kitöltő subjek'•' L. ugyanazt a határozatot a »Váltókifogáso k«-nál is.