Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

172 — Életbiztosítás — jó erkölcsökbe ütközik annak következtében, hogy a biztosítás érvényének öngyilkosság esetére való kikötése az élettel űzött könnyelmű játéknak enged teret, mert a K. T. 504. §-a az ilyen kikötést megengedi (II. 1474). Az a körülmény, hogy a biztosító orvosa az ajánlattevőn a betegséget nem állapította meg, nem menti fel a biztosítottat az alól, hogy a betegségére vonatkozólag már előbb szerzett tudomását a kérdőív helyes kitöltése alapján a biztosítóval közölje. Ennek elmulasztásával a K. T. 474. §-a szerinti közlési kötelezettségét a biztosított megsérti, miért is a biztosító a biztosítási szerződést a 475. §. értelmében megtámadhatja s abból ellene a biztosítási összeg megtérítésére irányuló követelést érvényesíteni nem lehet (III. 1330.). Ha az életbiztosítási kötvényben kedvezményezettként a kötvény bemutatója is van megjelölve, jogokat a bemutató csak a kötvény jogszerű és jóhiszemű megszerzése esetén érvényesíthet. Nem tekinthető ilyennek a megszerzés akkor, ha a bemutatónak a biztosító abból a célból adta át a kötvényt, hogy az az első évi díjat rendezze, mert az ezt magára vállalta (IV. 515.). Az életbiztosítási szerződés az u. n. román állományba tartozik, ha a biztosított állandó lakóhelye úgy 1918. okt. 31-én, mint 1921. dec. 31-én Romániához csatolt területen volt és ha a magyar biztosító román állományát a biztosító magánvállalatokra vonatkozó pénzügyi szabályozás tárgyában Magyarország és Románia között létrejött egyezmény értelmében átruházta, az átruházást pedig a román illetékes hatóság jóváhagyta. Ezzel a magyar biztosító a román állományhoz tartozó biztosítottakkal szemben fennálló összes kötelezettségei alól mentesül, még akkor is, ha a szerződésben kiköttetett, hogy a pénz értékében beálló értékcsökkenés esetére is a biztosító társaság a teljes biztosítási összeget tartozik megfizetni (IV. 1025.). Ha az az életbiztosítási szerződés, melyből folyóan a jogosított kereseti követelését érvényesíti, az 1928: XII. t. c. 20. §-ának 2. pontja alá esik, a 21. §. szerint a biztosítónak minden magából a biztosítási szerződésből eredő fizetési kötelezettsége a törvény erejénél fogva megszűnt s a biztosított a biztosítási szerződés alapján csak azt az összeget követelheti, mely a 21. §. 2. bek., illetve a 22—24. §§-ok rendelkezései szerint megilleti. Ezért természetesen valorizációs igény sem érvényesíthető az, ilyen életbiztosítási szerződésből. Ha azonban a jogosított keresetét a fenti törvény életbelépte előtt indította és keresete egyébként alaptalannak nem lett volna tekinthető, a biztosító perköltségben marasztalható (IV. 582.).