Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)
30 nem tekinthető. Az illető letartóztatott, tekintettel a Btk. 50. § 2. bekezdésére, elfogatása napjától kezdve, a feltételes szabadonbocsátás által félbeszakított szabadságvesztésbüntetését tölti, s így az újabb letartóztatás ideje sem előzetes letartóztatás, sem vizsgálati fogság gyanánt nem számítható be mindaddig, amíg a félbeszakított előző szabadságvesztésbüntetését ki nem töltötte; ennek a szabadságvesztésbüntetésnek kitöltése után azonban nincs akadálya annak, hogy az újabb büntetendő cselekmény miatt jogerős elítéltetése napjáig folyó idő alatt előzetes letartóztatásban töltött idő, a Btk. 94. §. értelmében, beszámítás tárgyává tétessék. (XII. 25 == C. 3933/937.) Az életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítéltnél a vádlott előzetes letartóztatását, a BHT. 849. szám alatt közölt 14. számú döntvényhez képest, a Btk. 94. §-a alapján, be kell számítani. (C. 5673/936.) A fiatalkorú terhelttel szemben, az Fb. 21. §^a alapján elrendelt fogházi őrizet — mint a bűnvádi perrendtartás szerint elrendelhető előzetes letartóztatástól és vizsgálati fogságtól merőben különböző védő- és óvóintézkedés — a Btk. 94. §-ának és az Fb. 21. §-ának helyes értelme szerint, a kiszabott szabadságvesztésbüntetésbe nem számítható be. (C. jh. 4781/939., — BHT. 574.) A bűnhalmazat. 95. §. Eszmei halmazat csupán akkor létesül, ha a vádbeli bűncselekmény több, egymással helyettesítési, vagy vagylagossági viszonyban álló törvényrendelkezést sért. (L.: a m. kir. Kúriának a Btk. 438. §-ával kapcsolatban kifejtett álláspontját a BHT. 794. szám alatt közölt elvi jelentőségű határozatban. (C. 4613/937.) A Btk. 95. §-a értelmében a cselekmény minősítésénél, az alkalmazható két törvényhely közül, a súlyosabb büntetést megállapító rendelkezést kell alapul venni. (C. 3672/939.) 96. §. Egy akaratelhatározásból eredő és egy célt szolgáló, de többágú tevékenység egységes cselekmény. (C. 1017/939.) Ugyanazon lapszámban megjelent azonos tárgyú, csak más című két közlemény — tekintettel az egy akaratelhatározásra — jogi egységet alkotnak s egy bűncselekmény tényálladékát valósítják meg, tehát bűnhalmazat megállapítására nincs törvényes alap. (XII. 922 == C. 2017/938.)