Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

169 teri rendelet értelmében csak úgy vihet ki külföldre, ha az ellenértékként járó ellenszolgáltatás tekintetében bizonyos kötelezettséget vállal, — ily kötelezettségének teljesítését fondorlattal meghiusítja vagy kijátssza. (C. 2460/936., — 1432/939.) A törvény az exporttal kapcsolatos valutám kötelezettségek megsértését, kijátszását bünteti azért, hogy az országnak külföldi fizetési eszközökkel való ellátását biztosítsa és a külföldi fizetési eszköz forgalmának lebonyolítását lehetővé tegye. (C. 2719/938.) A külföldről történő tranzitálás ténye kizárólag a megfelelő külföldi fuvar- és vámokmányokkal igazolható hitelt érdemlőleg, ellenben az üzleti levelek erre a célra nem alkalmasak. A Magyar Nemzeti Bank által kiadott utasítás szerint minden exportőrnek a szállítmányokra vonatkozó okmányokat: a fuvarlevél másodpéldányát, számlákat, kötleveleket, levelezést stb. rendben megőrizni és a Magyar Nemzeti Bank közegeinek vagy megbízottainak kívánságára bármikor bemutatni köteles. (C. 5897/938.) A törvény 1. § 3. pontjában meghatározott bűntett megállapításánál a törvény nem tesz különbséget áru és áru között. Ezt a bűntettet kiviteli tilalom alatt álló áru kivitelével is el lehet követni. Bármely árunak az országból való kivitele esetén annak ellenértékére nézve a Magyar Nemzeti Bankkal szemben beszolgáltatási kötelezettség áll fenn, ennek a beszolgáltatási kötelezettségnek kijátszása pedig bűncselekmény. (C. 496/938.) A kir. Kúriának az exportvaluta beszolgáltatásának kijátSZciSct kérdésében a gyakorlati élet tapasztalataiból leszűrt álláspontja az, hogy a szóbanforgó bűncselekménynek (1. § 3. pontja) tettese nemcsak az lehet, aki az exportvaluta beszolgáltatására formai kötelezettséget vállalt, hanem ettől különböző más személyek is, feltéve, hogy akár a kötelezettségvállalóval egyetértésben, akár anélkül, tudatosan olyan tevékenységet fejtettek ki, mely a Magyar Nemzeti Bankkal szemben vállalt kötelezettségnek, közelebbről: az árukivitel korlátozásával biztosítani kívánt nemzetgazdasági érdekeknek egészben vagy részben való meghiúsítását vagy kijátszását célozza. Így különösen e bűncselekménynek tettese lehet az is, aki beszolgáltatási kötelezettséget egyáltalában nem vállal, holott a devizarendeletek értelmében ilyen kötelezettséget vállalnia kellene, mert az ilyen magatartás (titokban, csempészúton való árukivitel) a fentjelzett nemzetgazdasági érdek meghiúsításának még az előbbieknél is hatékonyabb eszköze. (XI. 568 = C. 3592/936., — BHT. 1046.) Az 1922:XXVI. tc. 1. §-ának 3. pontjába ütköző bűntettet tettesként csak az a külföldre szállító (exportáló) követheti el,