Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

7 kozása. Szembeötlő módon jut ez kifejezésre a kir. Kúriának a BHT.-ben közzétett elvi jelentőségű határozataiban. Ezek között ma már nagyszámmal vannak olyanok, amelyek egymással szemben igen lényeges eltérést mutatnak, sőt egyesek az idők folyamán már ismételten is megváltoztak. Ez a folyamat nem állott meg, nem is záródkatik le. Az élet evolúciója ez, amely tehát a bírói ítélkezésben is kifejezésre kell jusson! A kir. Kúria határozatainak elvi kijelentései tehát az ítélkező bíró egyéni meglátásának, gondolkodásának irányt mutatnak, tájékozódását megkönnyítik. Természetes folyománya ez a kir. Kúriának, a magyar bírói szervezetben biztosított vezető pozíciójának. Kötelező ereje azonban a kir. Kúria törvényértelmezésének, jogi álláspontjának az alsóbíróságokra nézve csak abban az esetben van, ha „az igazságszolgáltatás egyöntetűségének megoldása végett" a Ppé. (1912 :LIV. tc.) 70—75. §-ai alapján — a vitás elvi kérdésre — döntvényt hoz. Az alsóbíróságok törvénysértő jogerős határozatai vagy egyéb intézkedései ellen — jogegység érdekében — (Bp. UU1—UU2. %-ai) hozott határozatok a bíró szabad mérlegelési jogát nem érintik. Ha azonban a bíró törvénymagyarázata — a kir. Kúria előző jogegységi megállapítása szerint — a jogrendet sérti, úgy a kir. Kúriával szemben elfoglalt álláspontja alkalmul szolgál arra, hogy a koronaügyész perorvoslattal éljen és a kir. Kúria — ugyanabban a kérdésben — ismételten állást foglaljon. Az egységes jogi felfogás kialakulását szolgálja Döntvénytáram is. Éppen ezért az olvasó meggyőzéséül — mint az előző kötetekben — a jogkérdésre vonatkozó döntés ismertetésénél megemlítem, illetve közlöm röviden azokat az indokokat is, amelyek a kir. Kúria álláspontjának kialakulásához vezettek. Ezeknek ismeretét az elvi döntések helyes alkalmazása is szükségessé teszi, mert a kir* Kúria nem egy esetben rámutatott, hogy az alsóbíróság a fölmerült kérdés megoldásánál nem helyesen hivatkozott elvi döntésére. Egyébként döntvénytáram az előző kötetek elvei szerint készült. Megjelenése idejének kitolódása miatt az 1939. év végéig hozott s a Jogi Hírlapban közzé nem tett határozatokat mind feldolgoztam. Az újabb anyag ismertetését mellőznöm kellett, mert különben a Jogi Hírlap többi döntvénytáraival (magánjogi stb.) való összhangja megszűnt volna. Azok ugyanis az anyag feldolgozását 1939 szeptemberével mind lezárták. A kefelevonat átnézésében segítségemre volt dr. Horváth Károly kir. büntetőtörvényszéki jegyző, kinek közreműködéséért ezúton is köszönetet mondok. Budapest, 19U1 március 1. ÁVÉDIK FÉLIX