Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)
75 A „hivatala körében", „megbízatása körében" fogalmak nem jelentik a tettnek a közhivatalnok hatósági teendőihez való viszonyában azt a szoros megkötöttséget, amely ugyanebben a vonatkozásban a Btk. 462. §-ában a „hivatalánál fogva" szavakban jut kifejezésre. Nem jelentik különösen azt, hogy a közhivatalnok a csalást csak a törvényes hatáskörnek és illetőleg csak a törvényes tényezőktől eredő különös megbízásának keretei között és csak a hatásköréhez vagy megbízatásához tartozó teendők tekintetében követhetné el. A Btk. 381. §. 2. pontjában említett közhivatalnok kétségkívül már csak a cselekmény természeténél fogva is nagyobb szabadságot élvez ebben a vonatkozásban. Cselekvősége nem tapad szorosan a reá bízott hatósági teendőkhöz, hanem a közhivatalnok „intellektus"-án van a hangsúly, mely a külvilág előtt a hivatali környezetben nagyobb bizalmat élvez és ennélfogva nagyobb a hatóereje az érvényesülésben is (C. 5114/1935.). A Btk. 381. §.2. pontja szerint a súlyosabb minősítésre többek között az szolgál alapul, ha a csalást ügyvéd a megbízása körében követi el. Feltételeztetik tehát, hogy az, aki a csalást elköveti, nemcsak ügyvédi képesítéssel bíró egyén legyen, hanem egyúttal az ügyvédség tényleges gyakorlására is bírjon jogosultsággal. Eszerint, ha a csalást megbízása körében olyan ügyvéd követi el, aki az ügyvédség gyakorlatától jogerősen el van mozdítva, vagy fel van függesztve és ennélfogva a felektől az ügyvédi hivatás körébe vágó megbízást vállalni nem jogosult, ez a csalás a Btk. 381. §-a 2. pontjának a hatálya alá sohasem eshetik (IX. 179 = C. 5278/1934.). Hitelezési csalás. 384. §. A Btk. 384. §-ában meghatározott hitelezési csalásnak nem tényálladéki eleme a károkozás, de még csak a károkozási szándék sem (C. 1150/1934.). 1932. évi IX. tc. a hitelsértésről (Hs.). (A Btk. 386., 387., 414—417. §-ai hatályukat vesztették.) A Btk. 386. §-a és a Hs. 1. §-a, habár eltérő kifejezésekkel, de lényegében ugyanazt a törvényhozói gondolatot fejezik ki, t. i. azt, hogy csak a hitelezők követelési jogának szándékos, azaz tudatos és akaratos kijátszása az adós részéről esik az idézett törvénykszakaszok egyike, vagy másika alá. Kétségtelen úgy a két törvényszakasz szövegéből, mint az azokra