Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

73 A bírói gyakorlat szerint azt, hogy a hazugság mikor meríti ki a fondorlatos megtévesztés fogalmát, mindenkor az esetek és a szereplők egyénisége szerint kell eldönteni (VIII. 496 = C. 1108/1934.). A csalás bűncselekménye akkor van befejezve, mikor a megtévesztett, illetve a tévedésben tartott egyén a vagyonáról károsítólag intézkedik (C. 5567/1935.). A Bn. 50. §-ának szempontjából vagyoni haszonnak kell tekinteni minden vagyoni előnyt, nem csupán a vagyonnak szoros értelemben vett gyarapodását. A károkozásra irányuló szándék hiánya a Bn. 50. §-ban írt csalást nem zárja ki, mert a kárt a törvény nem mint célt, hanem mint eredményt kívánja meg (C. 870/1934., — 5037/1934.). Ezzel szemben van olyan határozat is, mely kimondja, hogy: a csalás tényálladékához a törvény a jogtalan vagyoni hasznot nem mint eredményt, hanem mint célt kívánja meg (C. 3643/1934.). A csalás ugyanis vagyon elleni bűncselekmény, tehát a szándéknak kár okozására kell irányulnia. Ennek hiányában még kísérlet sem létesül. A befejezéshez pedig a kár bekövetkezése szükséges (C. 4968/1933.). A csalásnál tehát a kárt a fondorlatos tévedésbe ejtés, vagy tévedésben tartás okozza, vagyis a megtévesztés következménye a beállt károsodás (C. 391/1935.. A csalás tényálladéka szempontjából közömbös az, hogy a vádlott magának, vagy másnak akart jogtalan vagyoni hasznot szerezni (C. 2954/1935.). A bírói gyakorlat szerint „károkozás" alatt nem csupán valaki vagyonában tényleg bekövetkezett hiánynak okozását, hanem vagyoni helyzetének, bármilyen hátrányos megváltoztatását is érteni kell (C. 1059/1936.). A jogtalan vagyoni haszon végett fondorlattal megszerzett idegen ingó dolog értékének utólagos megfizetése a károkozást nem teszi meg nem történtté, s így a csalás megállapítása indokolt C. 4078/1935.). Az utólagos jóvátétel a bűnösség szempontjából közömbös és csak a bűnösség fokának elbírálásánál jöhet figyelembe (C. 1059/1936.); Csalási cselekményeknek egy akarat elhatározással, rövid időközökben, egymásután, ugyanannak a sértettnek kárára való elkövetése, — az állandó bírói gyakorlat szerint — a csalási részcselekményeket egy rendbeli folytatólagos egységbe foglalja össze (VIII. 306 = C. 5910/1933.). Az építési munkavállalásnál a vállalkozó részéről kötelező jóhiszeműséget sérti meg a tettes akkor, midőn vagyoni