Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

69 a jogtalanul elzálogosított ingókra kapott összeg nagysága (C. 5311/1933.). A károkozási szándék fennforgása a Btk. 355. §-a alá eső bűncselekmény megállapíthatásának nem tényálladéki eleme (C. 1469/1934.). A fenntartott tulajdonjog a vételár felén túl történt fizetés következtében sem szűnik meg (C. 5785/1934.). A tulajdonjog fenntartását célzó kikötésről lemond'ottnak kell tekinteni azt, aki a tulajdonjog fenntartásával eladott dolog továbbadásába beleegyezik, sőt az elidegenítésben maga is közreműködik (C. 3811/1934.). 358. §. A Btk. 359. §-ban meghatározott sikkasztásnak tekintendő bűncselekmény miatt történt elítélést, a Btk. 358. §. szerint való minősítésnél, nem lehet figyelembe venni (C. 1666/ 1934., — BHT. 409.). 359. §. A Btk. 359. §-ában meghatározott bűncselekmény — habár sikkasztásnak tekintetik is — amattól teljesen különbözik és az elsősorban a hatóság intézkedésének, tehát a köztekmtélynek a megsértése (VIII. 855 = C. jh. 1666/1934., — X. 163 = C. 3221/1935.,— BHT. 409.). A Btk. 359. §-ban meghatározott bűncselekménynek elkövetője a dolog tulajdonosa (C. 3811/1934., —BHT. 416.). A Btk. 359. §-ba ütköző bűncselekménynél közömbös az, hogy a végrehajtásilag lefoglalt ingók vételárát a tulajdonos minő célra akarta fordítani; — ebben a tekintetben az a lényeg, hogy a lefoglalt ingók vételárát a végrehajtás útján zálogjogot szerzett hitelező követelésének kielégítésére fordította-e? — ebben az esetben a követelés megszűnése folytán a végrehajtási zálogjog is megszűnvén, az ingók a végrehajtás elől elvontnak nem tekinthetők (C. 3811/1934.). A sikkasztás elkövetési cselekedetének, jelesül a visszakövetelésre jogosult előtt való eltagadásnak jogi fogalmát kimeríti a tettesnek az a magatartása, hogy a bíróság kiküldő végzése alapján a lefoglalt ingóságok újrabecsülésére megjelent bírósági becsüs előtt azt a valótlan kijelentést teszi, hogy a lefoglalt ingóságok nincsenek meg, mert azok például adóban és más magánjogi tartozás miatt már elárvereztettek. Az utólagos jóvátétel csupán a bűnösség fokának megítélésénél jöhet, mint enyhítő körülmény figyelembe (C. 3551/1934., — BHT. 416.).