Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

52 lések is keletkeztek, a súlyos testi sértés bűntette (Btk. 305. §.) mellett, egy más bűncselekménynek is (pl. testi sértés vétségének) megállapítását, a cselekmény egysége és a védett jogi érdek azonossága folvtán, nem vonja maga után (C. 2696/1934.). Halált okozó testi sértés. 306. §. A Btk. 301. és 306. §-aiba ütköző cselekménynél a közös bántalmazás esetén csak az lényeges, hogy a résztvevő szándéka bántalmazásra irányuljon, ellenben a bántalmazás eredményét a tettesnek nem kell akarnia (praeterintentio); így tehát mindazok, akik a sértett bántalmazásában közös bántalmazási szándékkal tettleg résztvettek, a bántalmazási szándék egységénél és a bántalmazás közösségénél fogva a bekövetkezett eredményért, mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársak felelnek, tekintet nélkül arra, hogy a bántalmazók közül ki és milyen sérülést ejtett a sértetten (VIII. 1067 = C. 3739/ 1934., — C. 5533/1934.). Pusztán abból a körülményből, hogy a tettes az evésre használt kis késsel a sértettet fején és kulcscsontjánál megszúrta, — egyéb azt támogató adat hiányában, még nem lehet megnyugvással arra következtetni, hogy a vádlott szándéka a sértett megölésére irányult. Vádlott cselekménye egymagában tehát csak azt bizonyítja, hogy a sértettnek súlyos testi sértést akart okozni s így az ennek eredményeként bekövetkezett halál a vádlott szándékán kívül állott be. Ennek folytán vádlott cselekménye a Btk. 306. §. első tétele alá eső halált okozó súlyost esti sértés bűntettének minősül (VII. 1015 = C. 2983/1933.). Testi sértésnél a tettes büntetőjogi felelősségén nem változtat az a körülmény, hogy a halál közvetlen oka fertőzés folytán előállott szívbénulás volt, amennyiben a fertőzés a tettes által ejtett testi sérülésből indult ki. Az sem változtat a tettes büntetőjogi felelősségén, hogy az idejekorán alkalmazott amputáció által esetleg a sértett élete megmenthető lett volna. Ez a körülmény csak a büntetés kiszabásánál jöhet, mint enyhítő körülmény figyelembe (C. 5396/1934.). Nem tettestárs az, ki előzőleg bántalmazta ugyan a sértettet, mely bántalmazás azonban már véget ért akkor, amikor a halálos eredményt előidézett sérülések történtek, tehát a két bántalmazás közötti időbeli eltérés van (C. 4761/1933.).