Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

45 Az egy és ugyanazon sértett ellen irányuló, előre megfontolt szándékkal elkövetett ölési cselekmények, — különkülön büntetőjogilag nem értékelhetők, — tehát halmazatot nem képeznek, — hanem a cél egysége, a védett jogi érdek azonossága és a tettes akaratelhatározásának az előre megfontolásában is rejlő azonossága folytán büntetőjogi egységet képeznek (VIII. 198 = C. 5458/1933.). Szándékos emberölés. 279. §. A szándék Tokának vizsgálatánál nincsen döntő jelentősége anak a kérdésnek, hogy a tettes szándéka milyen forrásból eredt, jelesül, hogy akarati elhatározását anyagi, vagy egyéb szempontból befolyásolták-e (motívum); — egyedül az az elhatározó, hogy az ölési szándék hogyan keletkezett és érlelődött meg. Nyugodt légkörben, az értelem ösztönző és fékező erőinek huzamosabb ideig tartó szabad versenyében és olyan körülmények között-e, amelyek a célbavett eredmény jelentősége és következményei tekinteteben a tisztánlátást, helyes felismerést és Ítéletalkotást lehetővé teszik, avagy külső ingerek hatása alatt-e, amelyek az értelemnek ezt a munkáját megzavarni alkalmasak (C. 4149/ 1935.). Az a körülmény, hogy a vádlott eshetőleg (eventualHer) határozza el magát az emberölésre, — vagyis úgy határozza el magát, hogy azzal, aki pl. a pénz megszerzésének akadálya lesz, — azt megöli, — az ölési szándék előre megfontolását nem zárja ki, mert miként azt a m. kir. Kúria más hasonló ügyben hozott határozatában (B. II. 5906/1924. szám alatt) kifejtette, — az előre megfontolás a szándék keletkezésének módozatát jelenti, mely keletkezési mód éppen úgy lehet az eredetileg feltételes, mint a már eredetileg is feltétlen szándéknál. Ha pedig a feltétel bekövetkezik, akkor az előre megfontolt szándék a végrehajtáskor különben is már mint feltétlen szándék kerül kivitelre (C. 2697/1934,; — X. 362 = C. 4694/1935.) % A szándékos emberölésnél azok, akik az öles véghezvitelében szándékosan részt vesznek, tettestársak, azok pedig, akik ölési, tehát tettesi cselekedetet nem követnek el, de tudják, hogy más ezt teszi és ezt tudva, társuknak ezt a cselekvőségét valamikép szándékosan előmozdítják, azok bűnsegédek (X. 134 == C. 3999/1935.). Késsel, tehát életveszélyes eszközzel, a sértett mellére, szíve tájékára, halántékára, vagy gyomrára, tehát az emberi íest legnemesebb részeire intézett szúrásnál — az élet közónséges tapasztalatai folytán — a tettesnek tudnia kell, hogy