Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

165 A felülvizsgálat irányelvei. 387. §. A Bp. 387. §. első bekezdése szerint a felülvizsgálat — kivéve a hivatalból figyelembe veendő semmisségi eseteket^— csak az ítéletnek fellebbezéssel megtámadott intézkedésére szorítkozik (C. 3490/1934.). A bűnösség, vagy a minősítés kérdésében használt fellebbezés a büntetésre is kiterjed, mert az előbbi az ítéletet egész terjedelmében támadja meg (VIII. 1047 = C. 3248/ 1934., _ vili. 1142 = C. 3530/1934., — BHT. 145.). Ha a védelem a kir. törvényszék ítéletét csupán a büntetés enyhítése véget támadja meg, egyébként a büntetés nemében megnyugodott, akkor úgy a bűnösség kérdésében, valamint abban is, hogy a büntetés nem a Btk. 92. §-ának alkalmazásával lett kiszabva , a Btk. 387. §-a folytán, akir. törvényszék ítélete csak hivatalból vizsgálható felül (C. 1299/1934.). Amennyiben a kir. Kúria jogegységi tanácsa az alsóbíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, úgy a Bp. 387. §. harmadik, — a Bp. 438. §. első bekezdésében kifejezésre jutó jogelvre s egyúttal a Bp. 441. és 442. §. rendelkezéseire s azoknak szellemére tekintettel a bíróság a megsemmisített ítéletében kimondott büntetésnél súlyosabbat nem állapíthat meg (C. jh. 2571/1933.). A fellebbezés bejelentése, alakszerűsége és tartalma. 388. §. A Bpn. 31. §. 2. bekezdése és a Bp. 388. §. utolsó bekez dése értelmében úgy a vádlottnak, mint védőjének joga van ahhoz, hogy a semmisségi panasz bejelentésekor kérje annak megengedését, hogy a semmisségi panasz indokolását csak az ítélet kézbesítésétől számított nyolc nap alatt nyújthassa be. A vádlott, vagy a védő által, az ítélet kikézbesítésére vonatkozólag kért és megadott jogkedvezmény nem terjed ki a másikra, s így aki önállóan nem terjesztett elő ily kérelmet, úgy az illető a perorvoslatnak bejelentésétől számított 8 nap alatt indokolhatja azt csak (C. 1848/1935.). A kir. Kúria e törvénymagyarázatától eltérően határozott, midőn kimondotta: „A vádlottnak joga van a 388. §. utolsó bekezdésében foglalt kedvezménnyel akkor is élni, ha azt nem ő, hanem a védő kérte (C. 4937/1933.).