Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

157 A Bp. 324. §-a értelmében a bíróság ítéletét csakis a fő­tárgyaláson fennforgott bizonyítékokra alapíthatja. Az ira­tok tartalma akkor szolgál bizonyítékul, ha azokat a Bp. sza­bályainak megtartásával a főtárgyaláson ilyenül felhasznál­ták, illetve érvényesítették. Amennyiben tehát a főtárgyalá­son a vádlott elé tárják nyomozati vallomását, úgy az a fő­tárgyalásnak bizonyító adata (VIII. 940 = C. 2437/1934., — C. 1022/1935.). A fondorlat, a jogtalan vagyonszerzésre irányuló célzat, a vagyoni kár fennforgásának, vagy hiányának kérdése so­hasem olyan kérdés, melyet a történeti igazság felderítését célzó mérlegelési és értékelési tevékenység keretében, a bizo­nyítási eljárás eredményeként állapíthatna meg az ítélőbíró, hanem az ezekben a kérdésekben való állásfoglalás olyan lo­gikai eredmény, mely a valókul elfogadott történeti tények­ből vont jogi következtetés útján áll elő (C. 313/1935.). Ha a felbújtás ténye kizárólag, vagy főleg a tettesség cí­mén felelősségre vont vádlottárs terhelő vallomása alapján állapítható meg, döntő súllyal bír a tényállás megállapításá­nál a terhelő vallomást tett vádottárs személyi megbízható­sága és szavahihetősége. Áll ez különösen olyankor, ha nem tárható fel egészen világosan, milyen lélektani okok, vagy személyes érdekek késztethették a felbújtással terhelt egyént a bűnös tett vég­hezvitelének szorgalmazására. Ha tehát ilyenkor olyan bizonyítékok ajánltatnak fel a felbújtás tényét tagadó vádlott érdekében, amelyek a terhelt­társ terhelő vallomásának bizonyító erejét meggyengíteni, vagy lerontani alkalmasak, a bizonyítás kiegészítésének meg­tagadás kétségkívül a védelem érdekeinek lényeges sérelmé­vel járhat (VII. 965 = C. 1742/1933.). Bár az egyik tanú a testvére, a másik sógora a vádlott­nak, ez magában véve vallomásukat eleve értéktelenné nem teszi, különösen, ha annak más, érdektelen tanúvallomással való alátámasztása is várható (VIII. 706 = C. 1600/1934.). 325. •§. A vád tárgya, az a tett, amelyet a vádló, vádjának elő­terjesztésekor, mint történeti eseményt előad és az ítélethoza­tal alapjául megjelöl. Hogy a vádló ezt a tettet a büntető törvények melyik ren­delkezése, vas:y rendelkezései alá tartja vonandónak, az a Bp. 325. §. 2. bek. éru-'mében nem köti a bíróságot; amiből követ­kezik, hogy a vádemelés által védeni kívánt jogi érték is nem

Next

/
Thumbnails
Contents