Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

154 szerint ugyanis „a javaslat a törvényszéki ügyek tárgyalását a járásbíróságoknak csak oly körben engedi meg, amelyen belül sem az ítélkezés alapossága, sem más szempontból nem merülhet fel kifogás. így csak egyesbíró elé utalt ügyekben járhat el a járásbíróság . . ., másfelől csak olyan ügyeket tárgyalhat a járásbíróság, amelyekben az ügyészség meggyőződése szerint előreláthatólag nem lehet egy évnél hosszabb szabadságvesztésbüntetést kiszabni, úgy, hogy a járásbíróság hatáskörébe utalt bűncselekmények leghosszabb büntetési lehetőségét a törvényjavaslat 99. §-ának alkalmazásával nem kell túllépni." A törvényjavaslat ezen indokolása nyilvánvalóan egyrészt arra vonatkozik, hogy az 1897:XXXIV. tc. (Bpé.) 18. §-ában a járásbíróságok hatáskörébe utalt bűncselekményekre kiszabható szabadságvesztésbüntetésnek legmagasabb büntetési tételét már a vonatkozó törvény egy évet meg nem haladó tartamban állapítja meg, másrészt vonatkozik arra, hogy oly bűncselekmény esetén, amelynek a törvényes büntetési tétele az egy évet meghaladja (r3pé. 18. §. 9.. p.), azt a bűncselekményt csak az esetre utalja a járásbíróság hatáskörébe, amennyiben egy évet meg nem haladó fogházbüntetés alkalmazásának esete forog fenn, ellenkező esetben a Bpé. 18. §. második bekezdése értemében a járábíróság köteles az iratokat további eljárás végett az illetékes törvényszékhez áttenni. A járásbíróságok hatáskörébe utalt bűncselekmények leghosszabb büntetési lehetősége tehát rendszerint az egy évet meg nem haladja és csak ezen tartamban akarta a törvényjavaslat a törvényszék, mint egyesbírósági hatáskörbe utalt bűncselekménynek elbírálását a járásbíróságok hatáskörébe tartozónak kimondani. Nem változtat ezen következtetés helyességén azon körülmény, hogy a Bpé. 18. §. első bekezdés 7. pontja kivételesen a két évi fogházzal büntethető orgazdaság vétségét — amennyiben az ott megjelölt vétségekkel van kapcsolatban — minden megszorítás nélkül járásbírósági hatáskörbe utalta, mert, mint egyedüli kivétel az általános szabály lerontására nem alkalmas és mert a törvényjavaslat indoklása nyilvánvalóan eltekintett ezen kivételtől. A törvényjavaslat 99. §-a változatlan indokolással emelkedvén a „Te." 110. §-ában törvényerőre, nyilvánvaló, hogy ezen törvény akarata a javaslat indokaival egyező. A Te. 110. §-ának ezen egyedül helyes értelmezéséből nem következik az, mintha a Te. 110. §-a alapján eljáró já-