Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

144 relém, időelőtti (VIII. 648. = C. 2272/934., — C. 3702/934., — 1088/935., — 4979'935.). A Bp. 29. §. 2. pontjának helyes értelme szerint csak akkor van ok bíróküldésre, ha a perben szereplő felek valamelyikére tekintettel nem várható az illetékes bíróságtól részrehajlatlan eljárás és Ítélet. Ennek megállapításánál a peres fél ügyvédjének személye rendszerint nem lehet irányadó. Az ellenkező álláspont arra vezetne, hogy az illető ügyvédi iroda összes ügyei, — amelyek esetleg az ottani bíróságforgalmának tekintélyes részét tennék ki, más bíróság által tárgyaltatnának, ami egyrészt a Bp. 16. §-ában az illetékességre megállapított szabályok súlyos megsértését jelentené, másrészt az államkincstárt s a feleket indokolatlan költségszaporításnak tenné ki. A Bp. 29. §-a értelmében a kir. Kúriának kell elbírálni azt a kérdést, hogy az illetékes bíróságtól várható-e részrehajlatlan eljárás és határozat. A kir. Kúria ez irányú döntésénél az illetékes bíróság felterjesztésére is tekintettel van, azonban a kérdést az összes adatoknak mérlegelésével dönti eí. A bíróság tagjait, a döntésük alá utalt ügyben, a bírói eskü és a lelkiismeret parancsából kötelező pártatlanságnak kell vezetnie, annak a bírót személyes érzésein felül kell emelnie. A bírói függetlenségnek egyik alapvető biztosítéka éppen az, hogy minden ügyben az arra a törvény szerint illetékes bíróság járjon el és hogy az ügy a törvényben szorosan meghatározott mellőzhetetlen szükség esetén kívül, az illetékes bíróság döntése alól ne vonassék el (C. 4697/932.). A kegyelmi ügyben váló vélemény adás a Bp. 29. §-ban említett bűnvádi eljárás keretén kívül esik. A kegyelmi eljárást szabályozó 4600/1899. I. M. E. számú rendelet 82. §-a szerint kegyelmi ügyben az elsőfokban eljárt bíróság hivatott véleményt előterjeszteni. A Bpé. 28. §-a alapján kibocsátott ez a rendelet tehát a véleményadást kifejezetten és kivételt nem tűrő módon az elsőfokban eljárt bíróság hatáskörébe utalja, — hatásköri kérdésekben pedig a Bp. 29. §-ának világos rendelkezése szerint nincs helye bíróküldésnek (IX. 279. = C. 668/935.). A bíróság mellőzésére egymagában nem szolgálhat alapul az a körülmény, hogy a feljelentett bíró az eljárásra illetékes bíróságnak tagja (VII. 1049. = C. 3837/933.). Az a körülmény egymagában, hogy a vádlott és a bíróság tagjai között bizalmas viszony áU fenn, legtávolab gyanút sem kelthet abban az irányban, hogy a bűnügy el-