Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

138 pénzügyi hatóságok hatáskörébe (1924 : XIX. t.-c. 54. §.) tartozik (B. T. j. 4737/1935.). Jövedéki kihágási ügyben hozott ítélettel kiszabott pénz büntetést helyettesítő fogházbüntetés — az 1924 : XIX. t.-c. 156. §. 3. bekezdése es ,,a jövedéki büntetőjog anyagi szabá lyainak megalkotásáról" szóló 18.400/1928. P. M. sz. rendelet 6. §-nak 5. bekezdése értelmében — 2 (kettő) évet meg nem haladhat (C. jh. 1252/1936.). A büntetőparancsnak a jövedéki bírósági eljárást szabályozó 31.000/1928. I. M. sz. rendelet (Jbp.) 15. §. 1. bek. alapján történt kibocsátása esetében, a főbüntetésként kiszabott pénzbüntetés mellett, a csempészett árú értékének kétszeresét is, mint mellékbüntetést meg kell állapítani (Sz. T. j. 430' 1934.). Az 1924 : XIX. t.-c. 164. §. 1. bek. rendelkezése értelmében mellékbüntetés kiszabásánál az árú értékét kell alapul venni. A törvény helyes értelmezése szerint ez csakis az az érték lehet, melyet az árú belföldön képvisel. A belföldi értek az árúknak beszerzési árából s azok vám és egyéb költségeiből adódik (B. T. j. 13.296/1934.). A mesterséges édesítő szernek az ország területére való jogosulatlan behozatalát az 1912 : XXII. t.-c. 21. §-a jövedéki kihágásnak minősíti. E rendelkezésnek a tiltott árúk csempészetét büntető 1924 : XIX. t.-c. 164. §-val való egybevetéséből nyilvánvaló, hogy mindkét törvényszakasz ugyanazon cselekményt minősíti jövedéki kihágásnak. Minthogy az utóbb alkotott 1924 : XIX. t.-c.-nek 178. §-a szerint e törvény hatályba léptével az ezzel ellentétben álló más törvényes rendelkezések hatályukat vesztették, következésképpen a vámjogi törvény folytán a mesterséges édesítőszer csempészetére vonatkozó büntető rendelkezések már nincsenek hatályban (Gy. T. j. 60/1936.). Az adótörvények és szabályok elleni kihágások büntethetőségének elévülését (1924 : XIX. t.-c. 163. §.) a vizsgálat folyamán, a pénzügyi hatóság részéről, a kihágás elkövetője vagy részese ellen intézett, a kérdőre vonás fogalmának megfelelő vizsgálati cselekmény által mindig félbeszakítottnak kell venni. (Kir. Kúria 3. sz. büntető teljesülési határozata.) Ez a jogi álláspont érvényesül a bírói gyakorlatban — bár nem egyértelműen (Gy. T. 334/1927. sz. ítélete) — a vámjövedéki kihágások tekintetében is, a vámtörvény meghozatala és életbeléttetése után is (B. T. j. 12.641/1934.). Egyébként általában az elévülést félbeszakítja a cselekmény felderítése, a jövedéki eljárás előbbrevitelére irányuló minden intézkedés (B. T. j. 11.732/1936.).