Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

132 azért, hogy ezáltal az adó alól egészben, vagy részben mentesüljön (VIII. 472 C. 837/1934.). Az átalányozás iránt előterjesztett kérelemmel kapcsolatosan , a helyszíni adatfelvételek alkalmával a pénzügyi hatóság által pl. az alkalmazottak számára, az üzleti könyvek vezetésére s az üzleti forgalom nagyságára nézve feltett kérdésekre adott válaszban tett valótlan nyilatkozat a 64. §. 2. bek. 2. pontjában meghatározott adócsalást megvalósítja (C. 903/1936.). 1922. évi XXVI. tc. a fizetési eszközökkel elkövetett visszaélésekről. A külföldi fizetési eszköz gyanánt szolgáló bankjegynek, állam jegynek, vagy pénzérmének vásárlásán és eladásán kívül külföldi követelések megszerzése és eladása, vagyis külföldi „kifizetések" útján ily fizetési eszközzel üzérkedés is, az 1922 : XXVI. t.-c. 1. §. 1. pontjába ütköző bűncselekmény tényálladékát kimerítő cselekményt képez. A külföldi „kifizetések" vásárlása és nyereséggel való eladása ugyanis közvetve bár, de végeredményben külföldi fizetési eszközre vonatkozó intézkedést foglal magában; — az ily ügyletek tehát a külföldi fizetési eszközök tekintetében tett rendelkezéssel egy tekintet alá esnek s a fizetési eszköz árfolyamának felhasználásánál fogva az azzal való üzérkedés fogalmát teljesen kimerítik (VII. 964 = C. 2702/1933.). Az üzérkedés pedig el van követve, ha valaki külföldi fizetési eszközt nyereséggel való továbbadás céljából megszerez és nem szükséges az is, hogy a megszerzett külföldi fizetési eszközt nyereséggel tovább is adja (C. 5865/1935.). Az üzérkedés lényegéhez tehát az tartozik, hogy a tettes ténykedése magából a pénzváltásból folyó anyagi haszon szerzésére irányuljon (X. 336 = C. 4183/1935.). Az üzérkedés szempontjából teljesen közömbös, hogy a tettes az üzérkedésnél a saját, vagy a más pénzét használta-e, minthogy közömbös az is, hogy a külföldi fizetési eszközöket a maga részére vagy pedig más részére és megbízásából vásárolta-e (C. 847/1936.). E büntettet tehát elköveti az, ki idegen valutával a saját érdekében s a saját maga vagyoni haszna érdekében üzérkedik, — továbbá az is, ki azt nem is a saját, hanem másnak érdekében teszi (C. 2682/1936.). A külföldi fizetési eszköznek tilalmas megszerzése és zugforgalmi áron való eladása megfelel az üzérkedés fogalmának (VII. 990 - C. 3328/1933.).