Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

126 csupán a mozgalom érdekében elkövetett bűncselekménnyel kapcsolódik bele. Ha azonban a 2. §-ban körülírt bűncselekmény tettesei e tevékenységen felül a mozgalomnak szervezői, vezetői is, — akkor minősített esetről kell beszélni. A törvény 1. §. első bekezdése ugyanis a 2. szakasztól eltérő tényálladékot állapít meg. Az 1. §. első bekezdésében olyan tényálladéki elemek vannak, amelyek nélkül a 2. §-ban meghatározott bűntett léire j öttiet; így a vádlottak cselekményében jelentkező többletet jogilag kifejezésre is kell juttatni, ami pedig az 1. §. első bekezdésére való hivatkozás mellőzése esetén nem történik meg (C. 4097/1933., — IX. 502 = C. 113/1935.). 3. §. Az Átv. 3. §-a csak akkor alkalmazható, ha a tettes csupán hitelt érdemlő tudomást szerez az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló mozgalomról s arról a hatóságnak jelentést nem tesz. Ha azonban ezen túlmenőleg a tettes véghez is visz valamit, amivel előmozdítja az illegális szervezkedést, úgy cselekedete már az Átv. 1. §. 2. bekezdésének súlya alá esik (VIII. 305 = C. 6190/1933.). 4. §. Az a körülmény, hogy a vádlott a mozgalomnak a hatcságnál való feljelentése idejében esetleg nem tudott arról, hogy a csendőrség és a rendőrség már értesült a mozgalomról, a 4. §. szempontjából közömbös. A feljelentéssel együtt a mozgalomtól való elállásának nem kell fennforognia, mert a törvény szövegéből nyilvánvaló, hogy a törvény a büntetlenséget — közös előfeltétel (t. i. a hatósági felfedezésnek még meg nem történése) mellett — két különálló esetre kívánta biztosítani: az elállás esetére, ha ezt a vádlott nemcsak társainak tudomására hozza, hanem őket a mozgalom felhagyására is reábírni törekszik és ettől függetlenül, a mozgalomnak feljelentése esetére (VII. 1173 = C. 4602/1933.). 5. §. Az Átv. 5. §-ának 1. bekezdésében megállapított izgatási bűncselekményhez nem szükséges egyenes felhívás, felszólítás, vagy reábeszélés, hanem elégséges az olyan előadás is, amely kedvezőbb állapot ecsetelésével, vagy előnyösebb lehetőségek feltárásával, a leírt állapot iránti vágyódás felkeltésére és ezen az úton a létező rendnek megváltoztatására irányuló elhatározás felkeltésére alkalmas.