Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

7 II. Bn. 4. §. A II. Bn. 4. §-a alapján a pénzbüntetés kiszabásának nem a büntetés enyhítése végett, hanem csak akkor van helye, ha megfelelően súlyos pénzbüntetés kiszabásával a megtorlás, valamint az újabb bűncselekmény elkövetésétől való visszatartás célja a szabadságvesztéssel egyenlő, vagy fokozottabb mértékben érhető el. Az így kiszabott büntetésnek tehát megfelelően súlyosnak kell lennie (0. 4329/935.). A II. Bn. 4. §-a szerint a bíróság választása szerint csupán vétség, vagy kihágás esetében alkalmazhat főbüntetésként szabadságvesztésbüntetés helyett megfelelően súlyos pénzbüntetést, — tehát nincs helye e §. alkalmazásának oly bűncselekmény esetében, amely a törvény értelmében bűntett (VIII. 57 = C. jh. 5201/933.). A II. Bn. 4. §. alkalmazásánál a Btk. 20. ,§-ra nem JieJ hivatkozni. E §. alkalmazása folytán a szabadságvesztésbüntetés mellőzésével a pénzbüntetés jelentkezik főbüntetés ként, — tekintet nélkül arra, hogy a szóban levő bűncselekményre a külön (speciális) törvény milyen büntetést szab ki (VIII. 1020 = C. 3349/934.). A megrögzött bűntettesekről. H. Bn. 36. §. Annak a megállapításánál, hogy megrögzött büntettes-e valaki, a II. Bn. 36. §-ában vagylagosan megjelölt két alapfeltételen (az üzletszerűségen és állandó bűnözési hajlamon), valamint az ugyanott és a II. Bn. 37. §-ának első bekezdésében az előélet és az életkor tekintetében felállított követelményeken kívül figyelembe kell venni a vádlott egyéniség éj;, életviszonyait és a bűncselekmények elkövetésének körülményeit is (IX. 403 = C. 120/ 935.). Nem lehet megrögzött bűnözési hajlamra visszavezetni, ha vádlott az előző dologházi őrizet alatt egy a megélhetését biztosító foglalkozást kitanult és abból mindaddig megéli, amíg munkája akadt úgy, hogy a munkahiány folytán be állott nyomora következtében követte el újabb lopási bűncselekményét (C. 1950/934.). A dologházi őrizet alkalmazhatása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a vádlott tompultabb erkölcsi felfogású, akaratelhatározási képességében korlátozott, degenerált egyén. A köztapasztalat szerint éppen az ilyen egyének hajlamosabbak a bűnözésre, a megrögzött bűntettesek egy része is közülök kerül ki (IX. 552 = C. 1251/936.).