Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

109 személye határozottan felismerhető (C. 2145/933.; — IX. 357. = C. 317/935.; — C. 4354/935.; — X. 591. = C. 17/936.; — BHT. 370.). Tény fogalma alá esik mindaz, ami a sértett személyével kapcsolatban mint valóság elképzelhető és aminek bizonyítása lehető (C. 15/936.). A rágalmazásban bűnös az is, aki a mástól hallottakra hivatkozva, mint mások tudomásán alapulót közli, vagyis híreszteli a rágalmazó tényt. E bűncselekménynek nem tényeleme az, hogy a „más" előtt állított, vagy híresztelt tény „más" vagy mások előtt újdonság legyen (IX. 559 = C. ih. 1058/1935.). A rágalmazást nem csak az követi el, aki tudatosan valótlan tényeket állít, hanem az is, aki abban a hiszemben állít rágalmazó tényeket, hogy azok valók. A rágalmazásnál tehát a Jóhiszeműségnek a bűnösség szempontjából nincs jelentősége, sőt elkövethető a rágalmazás gondatlanságból is és egyedül az állítás valóságának a bizonyítása az, ami a bűnösség megállapítását kizárja (VII. 1151 = C. 3871/1933., — VIII. 254 = C. jh. 5889/1933., — X. 472 = C. 5597/1935., — .v. 473 -f C. 611/1936., — BHT. 672.). A jogok védelme — más egyén becsületének megtámadásáig — csak a Bv. 16. és 17. §-ai esetében terjedhet (X. 431 = C. 5618/1935.). A rágalmazásnál a szándék a tettes részéről csupán annak a tudatában áll, hogy állítása, nyilatkozata a sértett hírnevére kedvezőtlen hatással járhat, ellenben különös célzatot, így bűnözési szándékot a törvény a rágalmazáshoz nem kíván (VIII. 254 = C. jh. 5889/1933., — C. 3492/1935., — X. 431 = C. 5618/1935., — BHT. 40.). Amennyiben a tettes a tényállítást gondatlan fogalmazás eredményeként használta, ez az ő bűnösségét nem zárja ki, mert a Bv. e részben a szándékosság és gondatlanság között nem tesz különbséget (C. 1051/1935.). Rágalmazást burkolt formában is el lehet követni, sőt az ilyen módon történt elkövetés a rágalmazásnak éppen a veszélyesebb fajtája, mert burkolt célzásokba többet lehet és szoktak is belemagyarázni, mint teljesen világos és éppen ezért félre nem érthető tényállításba (C. 4383/1935., — X. 472 = C. 5597/1935., — C. 5873/1936.). Ama jogi kérdés eldöntésénél, hogy a vád tárgyává tett cikkrészletben van-e rágalmazás, nemcsak a vád tárgyát képező kivételek, hanem a cikknek egész tartalma figyelembe vehető (C. 1846/1936., — 200/1936.).