Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

78 lag jelentős tények bizonyítására. A bizonyítékok szabad mérlegelésének perjogi vezérelve alapján tehát bárminő irat, feljegyzés (vagy rajz), ami a perben a való tények igazolására bizonyítékul felhasználható, alkalmas tárgy lehet a magánokirathamisítás elkövetésére. (VII. 511. s= C. 5570/932., — BHT. 424.) A Btk. 401. §-a alá eső bűncselekmény megállapíthatásának egyik lényeges feltétele az, hogy az illető jogi nyilatkozatra vonatkozó aláírás, mellyel az aláiró valamely kötelezettség vagy jog létezését, megszűntét vagy megváltoztatását bizonyítani kívánja, hamis vagy hamisított legyen. Az okirat tartalmában foglalt valótlanság a magánokirathamisítás tényálladékának megállapítására nem elegendő, illetőleg a tényálladék szempontjából közömbös. Magánokirathamisítás csak akkor létesül, ha a tettes által elkészített okirat mást tüntet fel szerzőjéül, — mint aki azt szerkesztette, illetőleg, ha annak tartalma az okirat kiállítójának tudta és beleegyezése nélkül jnegmásittatott; vagyis ha a tettes hamis okiratot készit, vagy a valódi okiratot meghamisítja. Valótlan tartalmú levélmásolatot ilyennek tekinteni nem lehet. (C. 5777/931.) Azokat az okiratokat tehát, amelyeket valóban az állítja ki, aki annak kiállítójaként van feltüntetve és amely okirat azzal a tartalommal van felhasználva, amilyennel azt az okirat kiállítója megírta, nem teszi hamis, vagy meghamisított okirattá az a körülmény, hogy azok olyan tényekről vannak kiállítva, melyek nem valók. Az okiratok ugyanis lényegében csak azt igazolják, hogy az azt kiállító felek, az azokban foglalt nyilatkozatokat valóban megtették. (C. 5739/931.) A magánokirathamisítás a közhitelt és jogi forgalmat sértő bűncselekmény, jogi tárgya a bizonyítékhoz fűződő közhitel és bizalom. Minden egyes okirat külön bizonyítékként szerepelhet s minden okirat meghamisítása külön akaratelhatározást igényel; az állandó bírói gyakorlat szerint, minden okirat meghamisítása külön bűncselekményt valósít meg, amelyek — több okirat meghamisítása esetében — nem foglalhatók egy folytatólagos jogi egységbe, hanem egymással anyagi halmazatban állanak. (VII. 413 = C. 5223/932.) Ezen elv és szabály alól csak kivételt állapít meg a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 2. sz. büntető döntvénye (BHT. 539.), amely azt mondja ki, hogy valamely váltónak és annak meghosszabbítására szolgáló újabb váltónak ugyanazon személyek sérelmére történt meghamisítása a magánokirathamisításnak folytatólag elkövetett egy bűntettét állapítja meg. (C. 4171/932.) A magánokirathamisítás — jogi tárgya szerint — bizonyítéki hamisítás lévén, ez a cselekmény akkor lesz több-