Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

ELŐSZÓ E munka keretét a kir. Kúriának csak a legutóbbi évek alatt hozott határozatai adják. — (1930. IX. 1933. IX. — Könyvem megjelenési időpontjának kitolódása következtében azonban az említett idő óta megjelent egyes fontosa'bb határozatokat is még feldolgoztam.) — Ennek természetszerű folyománya, hogy nem minden büntető rendelkezést tartalmazó jogszabályra adódik gyakorlat. Az adott keretben a kir. Kúriának úgy a Jogi Hírlapban közzétett, mint ottan helyszűke miatt meg nem jelent összes, valamilyen irányú jogelvet magában foglaló határozatát igyekeztem összefüggően feldolgozni, hogy a kir. Kúriának törvényértelmezése és egyes bűncselekményekkel kapcsolatban elfoglalt jogi álláspontja kellő megvilágítást nyerjen. Megemlítendőnek tartom, hogy a kir. Kúria adott esetekben eldöntendő jogkérdéseknél igen gyakran utal olyan előző határozataira, amelyekben a felvetett vitás kérdés megoldásának mikéntjére már kellő útbaigazítást adott. Hasonlóképen foglalkozik a Bp. 442. §-a alapján hozott jogegységi határozataiban is régebbi azonos értelmű jogegyeségi határozataival, amelyekkel ugyancsak a legfelsőbb bíróságnak már kijegecesedett álláspontját juttatja kifejezésre. A kir. Kúria ezeket í s utalásait az adott esetben, túlmenően azok egyszerű eldöntésénél, kétségtelenül a büntető igazságszolgáltatás egyöntetűségének szolgálatában teszi, hogy az alsóbíróságok a kir. Kúria jogi állásfoglalására fokozottabb figyelemmel legyenek még akkor is, ha az nem a Pp. Ét. 70. §-a értelmében hozott határozat, t. i. jogegységi vagy teljes ülési határozat Kirívó esetként megemlítem, hogy ismerek olyan alsóbírósági határozatot, amely a kir. Kúria jogegységi határozatával (Bp. 442. §.) szembehelyezkedve, azzal kifejezetten ellentétes álláspontot foglalt el, s ezzel ,,a jogszolgáltatás egységét veszélyeztette"; mi más lehetett ennek következménye, minthogy — koronaügyészi perorvoslat folytán — a kir. Kúriának újabb határozatot kellett hozni s abban a törvénysértést ismételten meg kellett állapítani. Bár a kir. Kúriának a Bp. 442. §-a értelmében hozott döntései csak egyes törvénysértéseket akarnak megszüntetni, illetve megállapítani anélkül azonban, hogy a döntvényekre vonatkozó rendelkezések értelmében az alsóbíróságokra nézve kötelezők (Pp. Ét. 75. §.) lennének, mindazonáltal jogi akadálya nincsen annak, hogy egyrészt a kir. Kúria ismételt dön-