Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

41 lensége következtében természetileg kivihetetlen. (VII. 750 = C. 1660/1933.) Ugyanazon személlyel, ugyanegy alkalommal keletkezett nemi felbuzdulásban, ugyanazon akaratelhatározással való ismételt közösülés, mint az első müvelet által ki nem elégített nemi ingernek folyamatos megnyilvánulása, folytatólagosan elkövetett cselekményt képez. (C. 5792/1933.) A Btk. 232. §. 2. pontja szerint minősül a tizenkét éven aluli leánygyermeken elkövetett erőszakos nemi közösülés, ha a tettes az ajtó bezárása által magát a meglepetés ellen akarta biztosítani, — ami tehát nem tekinthető a kisleány személye ellen irányuló erőszaknak., (C. 8516/1930.) 235. §. A 12. életévet alig meghaladó leány akkor, amikor atyja vele nemileg közösült, atyjával szemben a védelemre tehetetlen állapotban volt és atyja ezt az ő tehetetlen állapotát felhasználva, közösült vele. E cselekmény a Btk. 232. §. 2. pontjába ütköző és a 235. §. 1. bek. első tétele szerint minősül. (VII. 610. — C. 1033/1933.) 239. §. A Btk. 239. §-ában foglalt rendelkezést akkép kell értelmezni, illetve a Btk. 238. §-ának szövegéből akként kell kiegészíteni, hogy a sértett íél indítványa nélkül indítandó meg a bűnvádi eljárás az előbbi szakaszokban meghatározott, — tehát a Btk. 236. §-ában meghatározott büntettek miatt is, ha a Btk. 239. §. 1., 2. és 3. pontjaiban meghatározott feltételek fennforognak. A Btk. 239. §-ának 3. pontja, amikor a Btk. 235. §-ában meghatározott eseteket említi, nem a Btk. 235. §-ában felhívott két bűncselekményre, úgymint a Btk. 232. és 233. §-aiban meghatározott bűntettekre utal, hanem a Btk. 235. §-ának 1. és 2. pontjában meghatározott elkövetési körülményre. (V. 761., = C. 6591/1930.) 240. §. Az erőszakos nemi közösülés büntethetőségét a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 21. számú büntető döntvénye (BHT. 888.) értelmében nem szünteti meg az a körülmény, hogy a tettes és a sértett között az alsófokú biróságok jogerőre még nem emelkedett ítéletének kihirdetése után házasság jött létre, azonban ezt rendkívül nyomatékos enyhítő körülményként lehet mérlegelni. (V. 152., = C. 722/1930.) 241. §. A fajtalankodást pusztán azon az alapon, hogy azt egy 12. éven aluli fiúgyermekkel követték el, erőszakkal véghez-