Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

152 lyesen alkalmazta-e, az újrafelvételi bíróság vizsgálat tárgyává nem teheti. (C. 4741/933.) A Bp.-nak a perorvoslat hatályáról általában rendelkező 387. §-a a biróságot feljogosítja arra, hogy a vádlott terhére érvényesített perorvoslat esetében a vádlottra kedvezően intéz­kedhessék; — ennek megfelelően rendelkezik a Bp. 462. §. ötödik békezdése is, mely szerint az elitélt terhére elrendelt újrafelvétel esetében is, a főtárgyalás eredményéhez [képest felmentő Ítélet hozható. (V. 843 = C. 8572/930.) Amennyiben az újrafelvétel során az alapitélet a bűnös­ség és a minősítés kérdésében hatályában fenntartatott, ilyen esetben — az állandó birói gyakorlat szerint — a büntetéi felülvizsgálatának nincs helye s a büntetés felfüggesztése (Bn. 1. §.) sem mondható ki. (VII. 788 = C. 996/933., — BHT. 562.) Az újrafelvett eljárás bizonyítási eszközeinek — a tény­állás megváltoztathatása szempontjából való értékelésének fe­lülvizsgálatát — a Bpn. 33. §. harmadik bekezdése — kizárja. (VH. 457. = C. 1424/933.) Ujrafelvett perben csak akkor van helye anyagi jogi okon a semmisségi panasznak, ha a bűncselekmény elkövetésére vo­natkozó alapperbeli tényállás részben vagy egészben változott. Ellenkező esetben a semmiségi panasz lényegileg arra irá­nyulna, hogy az anyagi törvény szempontjából újra felülvizs­gáltassak ugyanaz a tényállás, amely az alapperben jogi szem­pontból már jogerősen megvizsgáltatott, ez pedig az újrafel­vétel intézményével ellenkezik. (VI- 371 = C. 4918/931., — C. 5562/931.. — 6158/931., — 217/932., — 3078/932., — VII. 481 = C. 1199/933., — C. 1904/933-, — BHT. 740., — 841.) A BT), az újrafelvételi eljárásban sértettnek pótmagán­vádlói szereplését egészen ki akarta zárni, vagyis az újrafel­vételi eljárásban, ha a kir. ügyész az ítélet ellen perorvoslat­tal nem élt, a sértett nem élhet az Ítélet ellen semmisségi pa­nasszal. (C. 6034/931., — VII. 611 = C- 1836/933.) Annak a kérdésnek az eldöntése, hogy valamely bűncse­lekmény miatt más államtól kiikért egyén kiadásának helye van-e vagy sem, mint az állami főhatalomból folyó jog, egye­dül a kiadatás iránt megkeresett állam kormányát illeti meg, amely ebben a kérdésben a fennálló szerződések, vagy viszo­nossági gyakorlat alapján — még pedig a kiadni kért egyén esetleges hozzájárulásától, vagy ellenkezésétől függetlenül — belátása szerint határoz. Éppen a kérdés közjogi vonatkozá­saira figyelemmel ki van zárva az, hogy a kiadni kért egyént e részben bárminemű rendelkezési jog illesse meg. Tehát a A kiadatás féltétélei. 474.

Next

/
Thumbnails
Contents