Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

102 A miniszterelnöknek, mint a kormány fejének, s politi­kája irányítójának, a politika arányának ismertetése, népszerű­sítése érdekében — parlamenten kívül is — kifejtett agitáció ja a miniszterelnöknek nem magánéleti tevékenysége, de túlmegy egy közönséges pártpolitikai agitáció keretén is, annak bizo­nyos országos közérdekű jellege és súlya van, amely nem vá­lasztható el a miniszterelnöknek közjogi vezető állásától és hi­vatásától. Azonban a miniszterelnök e működésére, hivatásá­nak ebben az irányban való gyakorlására vonatkozólag állí­tott, vagy híresztelt rágalmazás, illetve — ha a tényállítás nem más előtt, ihanem csak a sértett előtt történt — becsületsértés miatt — felhatalmazás alapján csak akkor üldözhető, ha az — a valóság esetében — alapul szolgálhatna arra, hogy a sértett miniszterelnök ellen bűnvádi eljárás indíttassék, vagy hogy Ő — az 1848. évi ÜL t. c. 32. §-a alapján — felelősségre vonas­sék. (C. 1/934.) A községi és hitelfeledkezeti népiskolák tanítói közhi­vatalnokok (1907:XXVIL t. c. 1. §.) (C. 5843/931., — BHT. 816.) A községi temetkezési intézet hvatalnokai sérelmére elkö­vetett rágalmazás vétsége nem a felettes hatóság részéről adott felhatalmazásra, hanem a sértett magánindítványára üldö­zendő vétség. (VI. 1028 = V. 1911/932.) (A Btk. 461. §. alatt is van a közhivatalnoknak tekin­tendő személyre vonatkozó rendekezés.) A valóság bizonyítása. 13. §. A valóság bizonyítása iránt előterjesztett kérelemből ki kell tűnni, hogy a vádlott milyen tényeket, milyen bizonyí­tási eszközökkel óhajt bizonyítani, hogy a bíróság abban a helyzetben legyen, hogy megállapíthassa: helye van-e s mely kitételekre a valóság bizonyításának s a bejelentett bizonyí­tékok alkalmasok-e a valóság bizonyítására. (C. 2287/931.) Aki tagadja, hogy a rágalmazó tényt állította, annak a dolog természete szerint nincs jogcíme ahhoz, hogy az állítás valóságát a Bv. 13. §. 1. pontja alapján bizonyíthassa; — a rágalmazó tény állításának tagadása egyfelől, másfelől annak vitatása, hogy a rágalmazó tény állításának használata közér­deknek, vagy jogos magánérdeknek előmozdítása, megóvása vagy védelme céljából történt, semmiképen sem fér össze. Amennyiben a bíróság a valóság bizonyítását — a törvény elle­nére, anyagi jogi feltételek hiányában — megengedte, a bizo­nyítás eredményét azonban mérlegelés tárgyává még eem teheti. ,(C. 6382/929.)

Next

/
Thumbnails
Contents