Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

95 1914. évi XLI. t. c. a becsület védelméről (Bv.). /. Rágalmazás és becsületsértés. 1. §. ^ A rágalmazást megvalósító tényállításnak csak az olyan állítást lehet tekinteni, amit közvetlenül és nem más tényekből vont következtetéssel lehet megállapítani és bizonyítani. (VII. 168 = C. 5431/932.). Viszont a vád tárgyává tett tényállítás értelmének megállapításánál a bíróság figyelembe veheti az eset körülményeit, nevezetesen a tettesnek — egyébként a vád tárgyává nem tett — azokat a kijelentéseit is, amelyeket a vád tárgyává tett tényállítással kapcsolatban, tehát különösen ennek megokolása, megvilágítása kapcsán tett. Ez nem jelenti azt, hogy a tettes bűnössége ezen kijelentések miatt is megállapíttatik, hanem csak azt, hogy tagadás, vagy kétely esetében — a fenti módon állapíthatja meg a bíróság azt, hogy a vád tárgyává tett tényállításnak mily értelem tulajdonítható. (C. 5974/931.). A rágalmazás valamely ténynek nemcsak állításával, hanem híresztelésével, vagyis a mástól szerzett értesülés továbbadásával is elkövethető. (V. 598 = C. 7577/930.). A rágalmazásnak nem tényálladéki eleme a rágalmazás! szándék, vagyis különleges célzat, mégis fenn kell forognia a vádlott részéről a Btk. 75. §-ában említett általános bűnözési szándéknak, vagyis a cselekmény jogellenességének s az erre vonatkozó tudatnak. (VII. 641 = C. 1414/933.). A rágalmazást tehát nemcsak az követi el, aki tudva valótlan tényeket állít, hanem az is, aki abban a hiszemben állít rágalmazó tényeket, hogy azok valók. (C. jh. 5822/927., — VT. 841 = C. 1710/931.). így a bűnösség megállapítása szempontjából közömbös a jó, vagy rosszhiszeműség is, sőt azt gondatlanságból is el lehet követni. Egyedül a valóság bizonyítása zárja ki a vádlott bűnösségének megállapítását. (C. 2352/930., — 5230/931., — 4166/932., — BHT. 672.). A rágalmazás vétségének megállapítása szempontjából nem az a döntő, hogy a tényállítást milyen szándékkal használták, avagy annak a használó milyen értelmet kívánt tulajdonítani, hanem egyedül az, hogy az egyébként tudatosan használt tényállításnak milyen értelem tulajdonítható. A bűnösség megállapítása szempontjából lényegtelen, hogy a tényállítás nyilt, avagy burkolt formában történik-e, csak az szükséges, hogy a tényállítás valakire, valamely határozottan felismerhető személyre, vagy testületre legyen vonatkoztatható. (V.