Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog I. (Budapest, 1931)

36 — 1878.-V. t.-c. (Btk.) — bűncselekményt mint tettes — (közösülés megismétlése által), — vagy pedig csupán mint bűnsegédi bűnrészes (más érdekében kifejtett erőszakoskodás által) folytatta — a fenti minősítés szempontjából — közömbös (III. 1219.). A sértett tévedése egymagában sohasem alkalmas oly állapotnak a létrehozására, mely a Btk. 232. '§-a szerinti fizikai kényszer, veszélyes fenyegetés, öntudatlanság, vagy akaratnélküliség folytán áll elő (I. 958.). A fokozott nemi ingerlékenység egymagában nem ny újt alapot annak feltevésére, hogy a vádlott elmebeteg volna., legfeljebb arra, hogy az erőszakos nemi közösülés elkövetésével szemben, ellenállási képessége csökkent (I. 702.). A közösülési szándékkal alkalmazott erőszak esetében az a körülmény, hogy a vádlott nemi szervét még nem vette elő, a kísérleti tényálladék fennforgásán nem változtat semmit, legfeljebb ezáltal a vádlott kevésbé jutott közel a kísérleti cselekmény befejezéséhez. Ez azonban nem tényálladéki hiány, hanem csak a bűnösség mérvéhez adat, melyet a büntetés kiszabásánál lehet méltányolni (C. 2114/ 924.). 235. §. 2. pont. A családi minőségben való alkalmazás általában nem állapítja meg a munkaadó irányában azt a viszonyt, hogy a cseléd ennek felügyeletére van bízva. Azonban a sértett korára figyelemmel a fenti alkalmazást olybá kell tüntetni, mint aki a munkaadó felügyeletére van bízva és így a Btk. 235. §. 2. pontja szerinti minősítésre alapul szolgál, ha a sértett, a cselekmény elkövetésének idején, 14-ik életévét alig haladta túl, vagyis nem csupán fiatalkorúnak tekintendő, hanem még azt a kort sem érte el, amelyet a Btk. 113. §-a megkövetel arra, hogy joghatályos magánindítványt terjeszthessen elő (III. 1446.).